„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

III. fejezet BUDAPEST, A „FRONTVÁROS" - Fenyő Miksa naplójegyzete, 1944. június 28

Fenyő Miksa naplójegyzete, 1944. június 28. [...] Mára egy kissé észbe kaptak; a zsidók mozgási korlátozásán valamit enyhítet­tek; 11 órától délután 5-ig mutatkozhatnak az utcán. „Már kedvükben járnak — hallotta Ria a villamoson—, holnap majd további kedvezések jönnek." „Egy rend­őr lefogott egy zsidót, aki öt után is flangérozni akart." „Mit keres maga egy csilla­gos házban?" — szólt rá egy munkáskülsejű ember egy idősebb nőre, akin nem vette észre a csillagot. „Én itt lakok" — felelte a nő. „Hát akkor mit mászkál öt óra után, majd feljelentem, s internáltatni fogom." íveket lehetne megtölteni ap­róbb-nagyobb, főleg nagyobb emberi gonoszságok példáival. De akadnak példák az emberiességre is. Iván beszéli, hogy Jászberényből jövet, ahol munkatáboros sorozáson volt, a harmadik osztályú vasúti kocsiba beszállt valami vasutasféle. „A zsidó álljon fel, fáradt vagyok, le akarok ülni." Iván felállt, átadta helyét. Szemben egy paraszt házaspár rosszallóan rázta a fejét, és félhangosan, de úgy, hogy a vas­utas meghallhatta, mormolta: „Hát így is lehet!" A vasutas restellte a dolgot: „No, üljön le, én már kipihentem magam" — és kiállt a folyosóra. Az öreg paraszt Iván­hoz: „S most én mondom magának, senkinek se álljon fel." Akárhány keresztény kereskedő akad, aki most, mióta a zsidók bajban vannak, szívesebben szolgálja ki őket, mint annak előtte, anélkül hogy ebben anyagi előnyét keresné. Egy-egy rég szolgált cseléd jelentkezik zsidó gazdájánál megtudakolni, hogy miben lehetne se­gítségére. De persze a gonoszság hangosabb, kérkedőbb, szemérmetlenebb, mint a jó hajlandóság. A gonoszság a hatalom részesének érzi magát. „Die Macht an sich ist Böse" — olvasom Burckhardtban. Az a házmester, aki kifogásolja, hogy a zsidó öt után „flangéroz", az a munkás, aki följelenteni készül az öt óra után hazatért csil­lagos nőt, az a Volksbund-ember, aki felhívja a rendőr figyelmét a zsidó külsejű, de csillagtalan férfira, az mind fölényét éli ki, győzedelmeskedik valaki fölött, a hata­lomban való részesedés mákonyát élvezi. A jóság különben is csendesebb valami, és a terror gondoskodik arról, hogy a halk szavú jóság egészen elnémuljon. Nincs 228

Next

/
Thumbnails
Contents