„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - A Székesfőváros Társadalompolitikai Ügyosztályának 1940. évi jelentéséből

métlődő látogatása a népjóléti osztályokra beosztott népjóléti hivatalnokok feladata. Az egyes szociális szervezetek párhuzamos működésének a következménye, hogy ugyanazt a családot a főváros hatósága részéről a kerületi szociális gondozón és a népjóléti hivatalnokon kívül az anya- és csecsemővédőnő, az iskolanővér, az iskolai gondozónővér, esetleg a tüdőbeteggondozó intézet gondozónővére is látogatja. Miután a szociális munkaterületeknek a társadalompolitikai ügyosztály keretében való egyesítse megtörtént, megvalósulhat a beható és egységesített családgondozás, ami azt jelenti, hogy a jövőben egy-egy hivatásos szociális gondozónő ugyan kevesebb családot látogat mint eddig, de a gondozott családokkal minden szempontból csak egy gondozó foglalkozik. Azt, hogy a családot melyik szervezet gondozónője látogassa, az a körülmény fogja meghatározni, hogy a családtagok közül kire kell a gondozás súlypontját helyezni. Pl. ha a családban csecsemő van, vagy hat éven aluli gyermek, akkor csak az anya-, csecsemő- és kisdedvédelmi szervezet védőnője, ha a gyermekek iskolaköteles korban vannak, az iskolanővér — és így tovább — fogja a családot látogatni és minden gondozási ügyét intézni. Ez a módszer biztosítja egy-egy család összes, egymással rendszerint összefüggő problémáinak áttekintését és minden esetben legcélszerűbb nevelő és gondozó módszerek és eszközök alkalmazását. Csak mint példát említjük, hogy a család ínséges helyzetének lehet más oka is, mint a munkanélküliség és a munkanélküliségnek lehet más oka is, mint a munkaalkalom hiánya. Ezeknek az okoknak felkutatása és felismerése, megszüntetése vagy megelőzése csak szakszerű gondozással oldható meg. A családgondozás ilyen átszervezése annál inkább szükséges, mert — ismételten hangsúlyozzuk — a főváros a jövőben az ínséges családokat nem segélyezni, hanem talpraállitani és megélhetésében megerősíteni akarja, hogy a nemzettest egészséges sejtjei lehessenek. A család gondozásának és támogatásának módját és mértékét a szociális gondozó a családlátogatások és családdal történt megbeszélések alapján fogja megállapítani és intézni. Ez a rendszer természetesen feleslegessé teszi a népjóléti osztályokon a felek megjelenését. A szükséges segélyeket a gondozottak a népjóléti osztály útján minden esetben postán fogják kézhez kapni. A közigazgatási gyakorlatban és így az ínségesek és munkaképtelenek támogatásánál is a leghatározottabban érvényesül az az elvi álláspont, amely a szegénység okainak figyelembevételével megkülönbözteti a szegény és az ínséges fogalmát és 172