„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - A Székesfőváros Társadalompolitikai Ügyosztályának 1940. évi jelentéséből

mindkettővel szemben más-más feladatokat állapít meg. Ezt a megkülönböztetést a szegények ellátását biztosító előbb idézett kormányrendelet és a 172.000/1936. B. M. sz. belügyminiszteri rendelet is kifejezésre juttatja. Az 143.189/1940-IX. sz. polgármesteri rendelet, amely a szegényellátás költségeinek fedezésével kapcsolatos eljárást a vonatkozott törvényes rendelkezések és kialakult joggyakorlat ismertetése kapcsán újból szabályozta a »szegény« fogalmát így határozza meg: »e rendelet szempontjából szegény az, akinek vagyona vagy jövedelme nincs és a létfenntartásához szükséges eszközöket munkaképtelensége következtében megszerezni nem tudja, s ezáltal a hatóság támogatására szorul.« A közsegély nélkül megélni nem tudó szegényeket az a község (város) segélyezi (látja el), amelynek területén azok a segélyezés szükségességének beálltakor tartózkodnak (Tartózkodási hely.) A tartózkodási hely a segélyezett lakóhelyétől kiadásainak megtérítését követelheti, ha ezeknek összege 20 pengőt meghaladja. A szegényellátással felmerülő szükségletek fedezetét a községi (városi) költségvetésben kell előirányozni. (6000/1931. M. E. sz. kormányrendelet IV. fejezet, 17. §.) [...] Az önfenntartási képességgel nem rendelkező és ezért a hatóság ellátására utalt munkaképtelen szegényeken kívül nem ellátni, hanem támogatni kell az önfenntartási képességgel ugyan rendelkező, de annak gyakorlásában korlátozott munkaképes ínségest. A már említett 172.000. 1936. B. M. sz. belügyminiszteri rendelet szerint (II. fejezet, 8. §. 2 bekezdés) a község (a város) a lehetőség keretei között gondoskodik arról is, hogy a munkaképes munkanélküli ínségesek az ínségenyhítő tevékenység keretében megfelelő munkához jussanak. Ugyanezen rendelet 15. §-a alapján a munkaképes ínségesek hatósági támogatásban munkaszolgáltatás ellenében részesíthetők. Az ínséges támogatásának költségeit a kormányzat részéről az 1922. évi I. te. alapján évenkint engedélyezett állandó jellegű bevétel, a közönség ínségjáruléka fedezi. A kerületi elöljárók népjóléti osztályai az általuk támogatott szegényekről és ínségesekről folyamatos nyilvántartást vezetnek. Mind a 14 közigazgatási kerület nyilvántartását a Központi Szegénynyilvántartó és Inségmunkáselosztó Hivatal (IV. Gerlóczy utca 11. II. em.) összegezi és ellenőrzi. A hivatal munkaköréhez tartozik többek között az összes Budapest területén segélyezett család nyilvántartása; a nyilvántartás legfontosabb adatainak feldolgozása és havonként kimutatás készítése a nyilvántartottak család- és lélekszámáról, kor, foglalkozás és segélyezési csoportok szerinti megoszlásáról; a szükségmunkásoknak a munkahelyekre való 173