„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Rézler Gyula: Egy magyar textilgyár munkástársadalma (1943)

tolhatók. Egy-két heti gyakorlattal mindenki nagyobb megerőltetés nélkül elsajátíthatja tudásukat. A fenti körülmények magyarázzák, hogy a textilgyári munkásság a többi iparág munkásaihoz képest eléggé szervezetlen. A különböző munkásszervezetekben helyet foglaló textilmunkások a textiliparban foglalkoztatottaknak csak a 15%-át jelentik. Azt a tényt, hogy a Kammer-gyári munkások szervezetlensége még az általános textilipari viszonyokénál is jóval nagyobb fokú, az egyik munkásszervezet vezetője a következőkre vezette vissza. A Kammer-gyári munkások nagyobb része vidéki. Miután a vonatindulások a munkakezdéshez és a végzéshez igazodnak, a vidéki munkásoknak nem marad idejük, hogy esetleges szervezkedésben részt vegyenek, a megbeszéléseken ott legyenek. Másodsorban a Kammer-gyár 2-3 szakmányban (Schicht) dolgozik. Ezek elosztják a munkásokat, és a különböző időben dolgozó munkások csak igen nehezen találkozhatnak a szervezkedés céljából ugyanazon időben. A fenti két körülmény a személyes kapcsolatok létrejöttét nehezíti, illetve akadályozza meg. A szervezkedést esetleg az írásbeli propaganda útján is elő lehetne mozdítani. Ez iránt azonban a Kammer-gyári munkások csak kevésbé fogékonyak, mert nagyobb részük vidéki, leginkább földműves származású. Ipari munkáscsaládból származóak, akik érdeklődnének könyvek, írások iránt, az összmunkáslétszámnak alig 1/2-ed részét teszik. [...] A gyárvezetőség felismerte azokat az előnyöket, amelyek a szabadszervezetekben helyet nem foglaló munkásságnak gyári keretekben való megszervezéséből adódnak, és ezért a munkásság egy betartására a kulturális szervezeteken kívül (sportegyesület, énekkör, dalkör) az ún. Jóléti Alapot létesítette. A Jóléti Alapot egy bizottság vezeti, amely 2

/

3-ad részben munkásokból, '/

3-ad részben tisztviselőkből áll. A bizottság tagjait nem a munkásság választja, hanem az igazgatóság nevezi ki, mégpedig azzal a megokolással, hogy „senki se vélekedhessek úgy, mintha ez a bizottság a kommün idejéből emlékezetes »bizalmi«- rendszerrel bármiféle rokonságot tartana." A bizottságnak—a szabályok szerint—nemcsak a segélyek kiosztása a feladata, hanem hogy a munkástagokon keresztül „összekötő" szerv legyen a munkásság és a gyárvezetőség között, melynek révén a munkásság minden óhaja, panasza, indokolt vágya kellő időben és formában juthat az illetékes intéző körök tudomására. 153