„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Rézler Gyula: Egy magyar textilgyár munkástársadalma (1943)

Munkáslelkiség A munkások lelkiségének legáltalánosabb vonásai a nagyipari munkássorsból adódnak. Ezek azok a vonások, amelyeket általában minden nagyipari munkásnál megtalálunk, és amelyek a munkásosztály összetartó erőit jelentik, úgymint a nagyipari termelésben való részvétel következményeképpen kialakult munkásöntudat, a nagyszámú munkástárssal való együttdolgozás eredményeképpen létrejött intenzív szervezkedési hajlam, végül az ipartelepeknek a városban való elhelyezkedése folytán észlelhető nagyobb civilizáció és kultúra. A munkáslelkiség eme legáltalánosabb vonatkozásaihoz a textilipari foglalkozásból eredő speciálisabb vonások járulnak. A textilipari munkásság öntudatát, a termelésben való fontosságának érzését bizonyos mértékig csökkenti az a tény, hogy önálló munkát nem végez, hanem többnyire a gépet szolgálja ki. Az ipari munkássághoz való tartozását azonban fokozott mértékben érzi át, iparához ragaszkodik, arra büszke. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy a textilipari munkásság túlnyomó részét kitevő betanított munkásság szakképzettségének hiánya miatt csak a textiliparban foglalhatja el a napszámosokénál nagyobb keresetet biztosító munkakört. Ha ugyanis a textiliparon kívül vállalna munkát, ott már csak napszámosnak számítana. Másrészt a betanított munkásréteg tisztában van azzal, hogy a szakképzettségének hiánya, valamint keresetének aránylag alacsony volta meggátolja őt abban, hogy a munkássorból kiemelkedjék, tehát ebben a társadalmi keretben, amiben életét le kell élnie, igyekszik érzésileg és észjárásilag beleilleszkedni. A Kammer-gyári munkások lelkiségét tovább színezik azok a különös helyi jellegű vonások, amelyeket a Kammer-gyárban való működésük során nyernek. Munkástársaikkal kapcsolatban baráti, szerelmi kapcsolatok fejlődnek ki. A gyárbeli elöljárók valamelyikéhez személyes vonatkozása van, amely vagy az illető elöljáró iránt érzett rokonszenven, vagy pedig az illetőnek a munkás megbecsülésén alapszik. A gyárban létesült szervezetekben: Levente, Sportkör, Könyvtár, Kaszinó, a futballcsapatban vagy a sakkcsapatban való részvétel is szorosabb kapcsolatot létesít a munkás és a gyár között. A vállalat esetleges szociális tevékenysége pedig bizonyos mértékben érzelmileg fűzi a munkást a gyárhoz. A felsorolt tényezők és körülmények együttesen fejlesztik ki azokat a lelki motívumokat, amelyeknél fogva a munkás munkahelyét megbecsüli, esetleg szereti és jobban vonzódik a Kammer-gyárhoz, mint — mondjuk — egy másik textilgyárhoz. 148