„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Rézler Gyula: Egy magyar textilgyár munkástársadalma (1943)

A munkásoknak a gyárral szemben való érzelmi állásfoglalása tehát legnagyobbrészt a gyárban töltött időtől függ. Akik már egy évtizede, esetleg tizenöt-húsz-huszonöt éve dolgoznak a Kammer-gyárban, azoknak már biztonságosabb érzésük van, és azok feltétlenül valami kapcsolatot éreznek munkahelyükkel. E szempontból igen tanulságos, hogy a reprezentatív adatfelvételünkben szereplő 740 munkás milyen régen dolgozik már a Kammer-gyárban? 336 munkás, a megvizsgáltak 46%-a, még csak 1-5 éve van a gyárban. 158-an (21,6%) már 5-10 évet dolgoztak egyfolytában végig a gyár műhelyeiben. Majdnem ugyanannyian, 140-en (20%) 10-15 éve a Kammer-gyár munkásai. 82-en (12,3%) 15-20 évvel ezelőtt, 10-en pedig 20-30 évvel ezelőtt léptek be a gyár munkásainak sorába. 1 munkás pedig egyfolytában 35 éve itt dolgozik. A gyárnak a munkásokra gyakorolt hatása fokozottabban érvényesül, ha az illető munkás a textiliparban töltött idejének túlnyomó részét a gyár munkásaként dolgozta végig. Ha egybevetjük az adatfelvételünkben szereplő munkásoknak a textiliparban töltött éveit a Kammer-gyárban töltött idővel, választ nyerünk arra a kérdésre, hogy a munkáslelkiség alakulásánál a Kammer-gyár hatásamilyen erősséggel érvényesülhetett. A munkások nagyobbik fele (61%) a Kammer gyárban kezdte meg foglalkozását, más munkája még nem volt. További 10%-a textiliparban töltött idejének 3

/

4 részét ebben a gyárban dolgozta végig. Csak 172 munkás, a megvizsgált munkásoknak nem is egészen a 25%-a töltötte a Kammer-gyárban a textilipari munkájának kisebbik felét. Számításba kell venni azt is, hogy a gyár már több mint 30 éve működik. Ha ezt az időtartamot összevetjük azoknak a munkásoknak a számával, akik a Kammer-gyáron kívül még egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben dolgoztak, megállapíthatjuk, hogy a gyár meglehetősen állandó munkásgárdával rendelkezik. Nem tudjuk, más gyárakban hasonlóak-e a viszonyok, mindenesetre a fenti adatok alapján revízió alá kell vennünk azt a közfelfogást, hogy a munkások oly gyakorta változtatnák munkahelyüket. Utánpótlás, társadalmi felemelkedés [...] Nemcsak a gyárak, hanem az egész magyar nagyipar érdekes problémája, hogy az a nagyszámú munkás, akik az utóbbi évek hatalmas gyáripari fejlődése folyamán a gyáriparban elhelyezkedtek, korábban milyen társadalmi réteghez vagy csoporthoz tartoztak. Az adatfelvételünkben szereplő 740 munkás viszonyait ebben a tekintetben is megvizsgáltuk, és 660 munkásnál sikerült is a tényleges helyzetet megállapítanunk. Az adódó kép némileg válaszol előbbi kérdésünkre. 149