„A nagy válságtól” „a rendszerváltásig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 2. 1930-1990 (Budapest, 2000)

II. fejezet METSZETEK „BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS" ÉLETÉBŐL - Rézler Gyula: Egy magyar textilgyár munkástársadalma (1943)

Az egyes rétegek munkájának értékelése leginkább jövedelmük nagyságában mutatkozik meg. A szakmunkások évi keresetének legalacsonyabb határa — ha a szakmunkásokhoz sorolt tanoncokat számításon kívül hagyjuk— 1300 P Ebben is csak négy szakmunkás részesedik. A felső határt egy textilmester 6250 pengős jövedelme jelenti. A nagy többség keseresete évi 2350 és 4000 P között mozog. A betanított munkások átlaga a szakmunkásokénál jóval kevesebbet keres. Évi jövedelmük — ha a 780 pengős tanulókat figyelmen kívül hagyjuk — 1100 pengőnél kezdődik és 3100 pengőnél végződik. A legtöbb betanított munkás azonban 1350-2600 pengős évi jövedelmet mondhat magának. E két határon alul vagy felül csak kevésnek a jövedelme van. A szakmunkások átlagos jövedelme a betanított munkáséhoz kb. úgy aránylik, mint a betanított munkás jövedelme a napszámosokéhoz. A legrosszabbul fizetett napszámos évi keresete 780 P volt, a legjobban kereső jövedelme azonban 2500 pengőt is meghaladja. A nagy többségnek 1100-2300,- P évi keresettel kellett beérnie. [...] A jövedelmen és a képzettségen kívül a gyári munkástársadalomban a legjelentősebb tagoló tényező: a nemi különbség. A Kammer-gyárban 1942 nyarán foglalkoztatott 1200 munkás közül 400 férfi és 800 női munkás volt. Amint láthatjuk, a női nem nagy többségben van, a munkások kétharmada nő, noha különben a gyáriparban a munkásoknak egyharmada tartozik a női nemhez. Feltűnő tehát a női munkások magas száma és aránya, ami azonban a textilipar sajátos helyzetével függ össze. A gyáriparban talán a textilipar foglalkoztatja a legtöbb női munkaerőt. Eltekintve a textiliparnak a női nemmel kétségen kívül fennálló pszichológiai vonatkozásaitól, aránylag a textilgyári munka felel meg még leginkább e nem adottságainak, éspedig a képzettség alapján adódó három nagy munkakör közül a betanított munkásé. A Kammer-gyárban foglalkoztatott női munkások 87%-a is ebben a munkakörben dolgozik. A betanított munkás feladatköre ugyanis nem kíván különösebb szakképzettséget, amit egyébként a munkásnők nemüknél és társadalmi viszonyaiknál fogva nehezebben sajátíthatnának el. Nem lényegtelen körülmény továbbá, hogy e munkakör nem követel nagyobb testi erőt, hiszen a feladat legfőképpen a textilgépek menetének, munkájának ellenőrzése, esetleges hibáiknak kijavítása. Sőt az ennél a munkánál fontos aprólékos figyelem, pontosság, a finomabb tapintás, a kézügyesség inkább női, mint férfitulajdonságok. Mindez megmagyarázza, hogy a Kammer-gyárban foglalkoztatott 800 női munkás közül 700 146