„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - A budapesti társaság (1886)

nealógiához azonban a „gentry" fogalmának nincs a legkisebb köze sem. Valamikor természetesen a tulajdonjogilag teljesen független földbirtokosok, a „freeholder"-ek képezték a gentry magvát: de ma már nem kérdezi senki, hogy freeholder családból származik-e vagy sem, hanem mindenki elismeri a gentry tagjának azt, aki a vidéken lakik, és legalábbis akkora, vagy oly jól jövedelmező földbirtoka vagy akár bérlete van, hogy belőle családostul úrias kényelemmel megél, és emellett legalábbis annyi műveltsége, iskolai képzettsége van, hogy nem kell az ő társaságában szégyenkeznie a fensöbb körökben mozgó, egyetemi tanfolyamot végzett gentlemannek sem. Az a társadalmi réteg, mely magát Budapesten most „gentry"-nek nevezi, nem hasonlít az angol gentryhez semmiben sem, csak abban az egyben, hogy ez a budapesti gentry is oly művelt, földbirtokos családokból áll, amelyek tulajdonképp saját birtokaikon a vidéken laknak, és a fővárosba csak mulatni, gyermekeik neveltetése végett vagy a papák, vagy a férjek magasabb rangfokozatú állami tiszviselősködése folytán járnak föl. Angliában „country gentleman"-nek, tehát a „gentry" tagjának tartják azt a francia, olasz vagy német nevű vidéki művelt, vagyonos földbirtokos angolt is, akinek az atyjától a szomszédok még kést, borotvát, nyerget, ostort, prémet, tintatartót, papírost vagy portugálli gyümölcsöt vásároltak. Egy bizonyos bevándorolt olasznak még ugyancsak látogatott boltja volt a Piccadillyben, midőn gyermekei már kifogástalan rókavadászként szerepeltek a grófságokban, mint az ottani gentry tekintélyes kebelbéli tagjai. Budapesten azonban nem minden művelt földbirtokost fogadnak be a „gentry" társaságba; éppen ellenkezőleg, a budapesti „gentry" köreiben többet adnak a genealógiára mint maguk a mágnások. Az, hogy valakinek a nagyatyja még ökörvagy sertéskereskedő vagy zabszállító volt, éppen nem akadály dúsgazdag, mágnási rangra emelt unokájára nézve, hogy a mágnások highlifebeli kebelzetébe kedélyesen türelmes rokonszenvvel be ne fogadtassék. De próbáljon egy ökör- vagy sertéskereskedőnek megnemesített unokája, bármennyire gazdag, bármennyire művelt is, a budapesti „gentry" társaságba belépni akarni: elmegy tőle a kedve, tudom, még mielőtt cotillonhoz

57 jutott volna. Oly művelt magyar földbirtokos gentlemaneket pedig, akik nem nemesek, még be sem eresztenek az ajtón, ha csak nem üzleti kérdésben. Nem volt ez mindig úgy 57 Francia füzértánc. 98