„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - A budapesti társaság (1886)

konsága van. Budapesten a szegény mágnás rokont rendszerint csak Recreationssecretairenek vagy Maitre de plaisirnek

54 használják, ha ugyan még erre is fölhasználják; itt a szegény mágnást, sőt még a kevésbé vagyonos mágnást is lehetőleg távol tartják a highlife salontól. Legfölebb akkor tűrik meg, ha művészileg játszik valamely hangszeren; ha azonban „csak tudománnyal" vagy „csak" irodalommal foglalkozik, bármennyire érdemteljes sikerrel is: akkor futnak tőle még az utcán is, mint ahogy bálnélküli időkben futni szoktak az oly nem mágnás írótól, aki nem éppen divat-tárcász vagy újdondász. Valódi sérelem ez — nem ugyan nemzetünkre, de legalább a magyar arisztokráciának olyannyira hangsúlyozott „történelmi" jogosultságára nézve. Nem sérelem természetesen a mágnás bohémere nézve. Mert van ilyen is Budapesten, mint minden szék- és fővárosban. Azon Buckingham hercegnek, aki néhány év előtt a Hyde-parkban egy padon mint hajléktalan catilináris existencia

55 halt meg, — ezen Buckingham hercegnek vannak — fájdalom — rangos bajtársai Budapesten is. Másfelől vannak Budapesten nem csekély számmal szegénysorsú főrangúak, akik becsülettel meg tudják keresni családjuknak a táplálékot. Sőt megható példáit látja az ember e körökben a martyrszerű munkásságnak és a másokérti eszményi önfeláldozásnak. Pedig nem lehet nagyobb életküzdelme a becsületes munkának, mintha az emberilét egyéb terhein kívül még az a kolonc is nyakába ereszkedik valakinek, hogy neki „rangja" van! Előkelő, gazdag köznemességünk világfias műveltségű férfitagjai és magasabb „mondaine" műveltségű hölgytagjai eddigelé nagyon elszigetelve érezték magukat Budapesten. Újabb időben azonban megunták ezt az unalmas elszigeteltséget, közelebbi salónias társulásba szerveződtek egymással a fővárosi élet örömeinek ildomosán kedélyes kiaknázhatása végett, és elnevezték magukat gentrynek. Hogy salónias összeköttetésbe léptek egymással: ezt nagyon helyesen cselekedték; de hogy „gentry"-nek nevezik magukat, ennek nincs semmi értelme. [...] Gentry alatt Angliában minden vidéki földbirtokost értenek, aki elég vagyonos és elég művelt arra, hogy részt vegyen a magasabb fokú vidéki társas életben. A ge54 Vigasságrendező, mókamester. 55 Olyan ember, aki mindent mer, nincs vesztenivalója, mint a római Catilina. 56 Nagyvilági. 97