„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Molnár Ferenc felszólalása a városegyesítés 40. Évfordulója alkalmából tartott díszközgyűlésen (1913. november 17.)

honvágy, ide nem dicsőség, nem divat vágyódni. Minden darab földnek ezen a világon van egy diplomáciai testülete, amely áll azokból a szívekből, amelyek megdobbannak szerte a világon azokban az emberekben, akik azon a kis földdarabon születtek és onnan elmentek. Ez a nagy diplomáciai testület az egész világot behálózza, és azt kell néha éreznünk, hogy Budapestnek mintha nem volna meg ez a diplomáciai testülete. Mintha minket kinevetnének azért, hogy ide vágyódunk, mert innen, úgy látszik, csak elkívánkozni dicsőség, innen csak vagy a művelt Nyugatra, vagy az akáclombos kis faluba illik hazakívánkozni. Ezzel a gondolattal szembehelyezem én azt a gondolatot, amely valamikor mégis egyesíteni fogja velünk a mi elleneinket, akik—fájdalom — lassan, de mégis egyre melegednek irántunk, és majd valaha egyesülnek velünk abban a nagy szeretetben, amely, remélem, hogy már az utánam következő generációban teljes tökéletességében elvégezte a maga összeforrasztó munkáját. [...] Tisztelt Uraim! Azt hiszem, ez a mai alkalom, ez a mai megértés, amely bennünket összehozott, jó alkalom arra, hogy szerény alázatossággal a nagy költőnek ezt a mondását magyarra lefordítsam, éppoly egyszerű szavakkal: Budapest, Budapest és mindig csak és mindörökké Budapest! (Hosszas és lelkes éljenzés és taps.) [...] Budapest Székesfőváros törvényhatósági bizottságának díszközgyűlése, 1913. nov. 17. Fővárosi Közlöny, 1913. november 19. 2859-2862. p. 72