„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Bárczy István - Harrer Ferenc: Tanulmány a szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról (1908)

vad; természetesen az előbbi fejlődési fokok rendszerint magukban foglalják az utóbbiak csíráját. A nagy városok társadalmi életének ez az alakulása szükségképpen felvet egy közigazgatási problémát; a társadalmilag összefüggő községeknek közigazgatási központosítását. [...] Kétségtelen ugyanis, hogy a városnak és a szomszédos községeknek a közigazgatási kapcsolásban fekvő közös érdeke nem jelentkezik egy időben, hanem a következő fejlődést mutatja: A kapcsolás előbb a községek érdekeként jelenik meg, midőn városiasulásukkal járó közegészségi, közbiztonsági és közművelődési szükségleteik kielégítésére szükséges berendezéseket csekély anyagi erejüknél, de talán még inkább szűk körű és ellentétes társadalmi összetételű közülettől (a megyétől) függő közigazgatási szervezetüknél fogva kellőképpen előállítani nem tudják; anyagi eszközeik hiányának is különben részben szűk közigazgatási hatáskörük és említett közigazgatási függőségük (a községi közszolgáltatási rendszer) az oka. Ekkor a város szempontjából a kapcsolás a beruházási terhek miatt, melyek egyébként a kapcsolás esetén is túlnyomó részben a község lakosságát terhelik (járulékok, díjak alakjában), hátrányosnak tűnik. Amint azután a kitelepedés nagyobb lendületével a községek az elsőrendű városi berendezésekre (csatorna, burkolat), ha adósságok árán és kevésbé jó minőségben is, szert tettek, és különösen ha közigazgatási hatáskörük kibővítését (várossá alakulásukat) is sikerült elérniük, akkor már a kapcsolásban való érdekük csökken. Most azonban a városnak válik mindinkább érdekévé a bekapcsolás, mert nem tekintve azt, hogy a kitelepedéssel mindig nagyobbodik azok száma, akik a város közberendezéseit használják anélkül, hogy a megfelelő terheket viselnék, a szomszédos községek (városok) a tömörült együttlakásnak a közegészségre és közbiztonságra káros kihatásait rendszerint nem tudják kellően elhárítani, ami állandó veszélyt jelent a városra nézve is, továbbá a szomszédos községek önálló fejlődése hátrányosan hat a város szabályozási-, telek- és építkezési politikájára. Ennek folytán azt tapasztaljuk, hogy a városiasulás első időszakaiban a szomszédos községek keresik a várossal való kapcsolatot, de ennek részéről hajlandóság nincs meg, s mikor azután a városra nézve válik fontossá a kapcsolás, akkor már a községek idegenkednek tőle. E folyamatot világosan mutatja pl. a berlini bekebelezési kérdés története. 62