„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Bárczy István - Harrer Ferenc: Tanulmány a szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról (1908)

Mindezekből látható, hogy a városi fejlődés bizonyos fokán a szomszédos községek kapcsolásának kérdése elől kitérni nem lehet. Annak igazolására, hogy Budapest már elérte azt a fejlődési fokot, melyen túl a szomszédos községeknek kapcsolása a városra nézve mindig kívánatosabb lesz, de a kapcsolás feltételei mindig súlyosabbakká válnak, egyelőre csak arra utalunk, hogy míg a megelőző népszámlálások a székesfőváros népességének a nemzetközi statisztikai kongresszus elvi határozata alapján előre kiszámított gyarapodásánál tetemesen nagyobbat mutattak, addig az 1906. évi népszámlálás eredménye 67.386 lélekkel maradt az előre kiszámított népességen alul, és hogy a statisztikai hivatalunk e jelenség egyik tényezőjeként a városi lakosságnak a szomszédos községekbe való kitelepedését jelöli meg (Statisztikai Havifüzetek 1906. május). De ezen általános okon kívül szól a kapcsolás kérdésének napirendre vétele mellett egy különös ok is, nevezetesen az, hogy úgy a főváros törvényhatósága (mely e végből külön bizottság alakítását határozta el), mint a kormány (a legutóbbi kormányjelentés szerint) a közeljövőben foglalkozni kívánnak a fővárosi törvény revíziójával; ennek pedig alapvető kérdése, hogy a fővárosban központosuló társadalmi életnek a jövőre milyen közigazgatási kerete legyen, vagyis hogy a fővároshoz szomszédos községek kapcsoltassanak-e és milyen terjedelemben.[...] Megismerkedve így a főváros környékének társadalmi és közigazgatási viszonyaival, vizsgáljuk meg, hogy mely szükségletek teszik kívánatossá a fővárosnak a szomszédos községekkel való összekapcsolását, Nagy-Budapest megalkotását úgy a főváros, mint a községek, melyek csak az egyik vagy a másik szempontjából. Itt van első sorban a szabályozási terv. Kétségtelen, hogy annak a munkálatnak, mely a főváros jövő fejlődésének kereteit szabja meg, számolnia kell a határon kívül folyó, de egyfelől a fővárosból ki, másfelől a főváros felé sugárzó élettel és ennek érhálózatát meg kell teremtenie, kiterjesztve ezt a községek periférikus összekapcsolására is. E feladat megoldása, mely a fővárosnak és a községeknek egyaránt érdeke, csak egységes szervezet mellett kecsegtet sikerrel, s ezért a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a környékre kiterjedő, de más hatóságok közreműködésére szoruló hatáskörében eredményeket nem is mutathatott fel. A főváros és a környék összefüggő élete épp úgy kívánatossá tesz egységes alapelveken felépülő építési szabályzatot és egy színvonalon álló építésrendészetet. Abban az egész körzetben, melyet a város és a városban hivatásukat gyakorlók 63