„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Bárczy István - Harrer Ferenc: Tanulmány a szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról (1908)

Bárczy István - Harrer Ferenc: Tanulmány a szomszédos községeknek Budapesthez való kapcsolásáról 1908 A nagy városok fejlődésének sajátos jelensége, hogy társadalmi életük nem zárkózik régi határaik közé, hanem átcsap a szomszédos községekre is. Minden város a környező vidéki társadalmat a szereppel, melyet fogyasztása, nevezetesen élelmezési szükségletei kielégítésében neki juttat és azzal, hogy viszont ipari szükségleteit ellátja, gazdaságilag magához fűzi. Ez a gazdasági egymásrautaltság a várost és a szomszédos községeket egy érdekkörbe vonja ugyan, egységes társadalommá azonban még nem fűzi őket össze. A társadalmi összetartozás szorosabb szálai a városi lakosságnak a szomszédos községekbe való kitelepülésével és a községeknek ennek nyomában járó városiasulásával szövődnek. E folyamatot, mely a nagy városok jelensége, megindítják egyfelől a nyaralók, másfelöl az olcsó telekáraktól kibocsátott gyártelepek; erősbítik a nyaralóhelyeknek a közlekedési eszközök tökéletesedésével állandó lakóhelyekké alkalmassá válása, a városban foglalkozását űző népességnek egyrészt ezen okból, másrészt a városban való lakás hátrányaitól, a lakás és élelmiszerdrágaságtól, a magas közterhektől való szabadulás vágyából eredő kitelepedési törekvése, a kitelepült gyáraktól vonzott alkalmazottak, iparosok és kereskedők; betetőzi pedig a községek törzslakosságának a betóduló nagyobb életigényű népességhez való átidomulása. És a nagyvárosi lakosságnak a szomszédos községekbe való ezen kivándorlása bekövetkezik már olyankor, amikor még a terjeszkedésre a város határain belül is áll rendelkezésre terület, aminek okai a szomszédos községeknek a városi külső területtel szemben rendszerint előnyösebb közlekedési és közélelmezési viszonyai, kedvezőbb parcellázási feltételei és enyhébb építkezési szabályai és nem kevésbé a beépítetlen városi telkekkel űzött spekuláció. Naggyá fejlődésével tehát a város a környék községeinek társadalmi életét magában központosítja; egyeseket csak gazdaságilag, másokat lakosságuk foglalkozására és magasabb rendű, különösen kulturális szükségleteinek kielégítésére nézve fűzi magához, míg végre némelyekével társadalmi élete teljesen egybeol61