„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Bernát István: Gazdasági decentralizáció (1899)

feltűnő, hogy rendkívül alacsony progresszióban emelkedik. Ezek az adatok vonatkoznak a fővárosnak gazdasági centralizációjára, természetes, hogy ekként önként kifejlődik a szellemi, erkölcsi, intellektuális és ezek alapján politikai centralizáció is. A szellemi centralizációra vonatkozó adatokat felhozni lehetetlen, de vannak tünetek, melyek mutatják, hogy az összpontosítás e téren is nem kisebb, mint a gazdasági téren. így a kimutatott adatok szerint Magyarországon mintegy 1200 újság jelenik meg, s közelebbi adatok nélkül is merem mondani, hogy ezek túlnyomó nagy része Budapesten lát napvilágot. A könyvek megjelenése is arra mutat, hogy Budapesten van a legtöbb könyvkiadó, s vidéki kiadó alig van, mert a mostoha körülmények nem engednek nekik nagyobb üzleti tevékenységet kifejteni. Amit Franciaországban konstatáltak, hogy jóformán minden fiatal tehetségnek Párizsba kell menni, épp így van ez Magyarországon. Hogy ez a dolog nem jó, nem helyes, azt hiszem további indokolás nélkül is el lehet fogadni, valamint el lehet azt is, hogy a főváros e centralizáció folytán oly nagy súlyra tesz szert, amely őt nem illeti meg. A politikusok, törvényhozó, szereplő férfiak ebben a milieuben élve, beszívják az ott uralkodó ideákat és öntudatlanul is azok érvényesítői lesznek, holott nekik tán egészen más ideákat kellene érvényesíteni. Nem kívánok tovább menni ezen a téren, hogy a politikai centralizációnak nagy hátrányait fejtegessem, de bátor vagyok reá mutatni arra, hogy e tekintetben egészségtelenek az állapotok, s hogy jóformán minden hatalom és befolyás a központi hatóságok kezében van annyira, hogyha így megy tovább, akkor a vidéki hatóságok nem lesznek más, mint expedíciók, vagyis a központi rendeletek gépies végrehajtói. De ahelyett, hogy e téren elmondanám nézeteimet, legyen szabad annak a férfiúnak a felfogására utalni, ki a politikában s Magyarország történetében több mint húsz éven keresztül rendkívüli nagy hatást gyakorolt s gyakorol még ma is bizonyos tekintetben. Szerinte — Tisza Kálmán szerint — a centralizáció az elnyomás biztos eszköze, mert megsemmisíti az egyéni szabadságot. A centralizált államokban a központba tódul minden s az elnyel mindent. A centralizáció érdekében megöli az egyéni és testületi szabadságot, s lehetővé teszi, hogy egy kicsi, de elszánt töredék a szabadság nevében kezébe ejtse a hatalmat, s a vidéki polgár egy szép reggel azzal ébred, hogy minden megváltozott, s reszpublika lett a királyság. Ezek után tisztelt uraim, ha sikerült a gyűlés tagjait meggyőzni arról, hogy ezen a téren nincs minden a legjobb rendben, meg méltóztatik engedni nekem, hogy rö48