„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

1. fejezet KONCEPCIÓK ÉS VÍZIÓK A NEMZETI FŐVÁROSRÓL - Bernát István: Gazdasági decentralizáció (1899)

azt lehetetlen volt a fővárosba áttelepíteni. Ennek a 65 vállalatnak egynémelyike igazán érdemes arra, hogy felemlíttessék. Budapesten székelnek pl. az alábbi vállalatok igazgatóságai: A temesvári gyártelep, sörfőzde, a fiumei rizshántoló, a nagysurányi-selypi cukorgyár, a mármarosi faipar r.-társaság, a csiki erdő ipari s besztercei faipar r.-társaságok igazgatóságai stb. Szóval még oly vállalatok is, melyek az ország perifériáján feküsznek, igazgatóságaikat Budapesten lelik, s itt van befizetett alap tökéjük, így fölszívja a főváros a vidéki városoknak ily nemű anyagi erejét is. 149 iparos részvény-társaság alaptőkéje 324 millió korona, mely összeg nagy része Budapesten van. Arra nézve, hogy mily óriási város lett Budapest a mi viszonyaink között, s hogy mennyire fluctuál ott az élet s mily óriási arányokban nyitják és csukják be az üzleteket, legyen szabad szintén néhány adatot felsorolnom. 1898. évben 1040 italmérésre adtak engedélyt, ez azonban még nem a legnagyobb szám, mert az előző 1897. évben 1300 italmérés nyílt meg, megnyílik évenként 5-600 kávémérés, 300 szabó, 104 pék indul vállalatos útjára, közel 200 hentes és majdnem ugyanennyi mészáros. Az italmérők után legnagyobb kontingenst adják a szatócsok, ezek átlag 5-600-al szerepelnek, ti. ennyivel szaporodik évenként az e fajta üzletek száma a fővárosban. Érdekes, hogy Budapest, melyet nemrég egy előkelő francia író az ezer kávéház városának nevezett, sok tekintetben a borbélyok és fodrászok városa. Ezek közül átlag 2-300-an nyitják meg évenként üzletüket. Ezen és sok más irányban ugyan nincsenek számadatok a vidékkel való összehasonlításra, de a napi élet tapasztalatai szerint, el lehet képzelni az óriási különbséget, amely a központ és a vidéki városok nagyobbjai között fennáll. A közgazdasági életet ismerő egyének fölfogása szerint legfontosabb az Osztrák-Magyar Bank működése. 1894-ben ez a központi bank a kezeink között lévő adatok szerint Budapesten leszámítolt 43 millió forint értékű váltót, míg a vidéken csak 34 milliót, a különbség tehát 9 millió; előleget adott értékpapírokra Budapesten 5,7 milliót, vidéken 4,6 milliót. Az egész ország takarékbetétekből 20% Budapesten koncentrálódik. Érdekes, hogy a m. kir. államvasutak kimutattak 1897. évben 30,5 millió utast, ezekből 3,1 millió a fővárosra esik. Még érdekesebb az adó aránya a főváros és a vidék között. A hivatalos kimutatások szerint 1894-ben az egész ország házadójából 30% esett a fővárosra, a részvénytársulati adóból 45% folyt be Budapesten, a kereseti adóból 14%; ennél 47