„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Thirring Gusztáv: Művelődés-és iskolaügy (1873-1923)

hamosan emelkedve, az iskolák száma 1904-ben 459, 1914-ben 602 és végül 1923-ban 640 volt. A szaporulat javarésze a népoktatási intézetekre esik, melyeknek száma félszázad alatt 115-ről 406-ra szállt fel, de nem annyira az elemi népiskoláknak szaporítása által (67-ről 189-re), amelyeknél a nagy fellendülés inkább az iskolák népességében, mint számuk emelkedésében jut kifejezésre, hanem az ismétlőoktatást helyettesítő speciális iskolák (gazdasági, háztartási és tanonciskolák) elszaporodása (39-ről 146-ra) és a polgári iskolák erőteljes fejlesztése által (9-ről 7 l-re). Igen erős volt az intézetek számának gyarapodása a középoktatásnál is; az 1874-ben létezett 9 középiskolával (5 gimnázium és 4 reáliskola) szemben ma 46 intézet (még pedig 32 gimnázium, 8 reáliskola és 6 felsőbb leányiskola és leánygimnázium) terjeszti az általános műveltséget a középiskolai oktatás útján. A szakoktatás terén különösen az ipari és kereskedelmi, valamint a művészeti oktatásnak szolgáló intézetek erős szaporítása tűnik ki, a felső oktatási intézetek száma új hittani intézetek felállításával és egyes intézeteknek főiskolákká történt minősítésével szaporodott fel 3-ról 1 l-re. Az iskolák számának emelkedése azonban — bármennyire jellemző — nem ad helyes képes az iskolaügy fellendüléséről, egyrészt mert az intézetek nagyság (látogatottság) szerint nem egyenértékűek, másrészt mivel éppen az újabb időben mind gyakrabban keletkeznek oly nagy intézetek, melyeknek némelyike 3^\ régi iskolával is felér. Ez okból a tanszemélyzet és a tanulók számát vesszük az iskolaügy fejlődésének mértékéül, amidőn is arról győződünk meg, hogy a fejlődés sokkal nagyobbméretü, mint aminőnek az iskolák számának emelkedése mutatja. A fővárosban létező összes tanintézetekben 1874-ben 1.010 tanerő működött, kik közül 454 a népoktatási intézetekben és 176 a középiskolákban volt alkalmazva. Ez a létszám húsz év alatt 3.320-ra bővült, újabb tíz év múlva pedig már 5.177 volt. A fejlődés ezentúl is gyors lépésekkel haladt előre, s az 1919-20. tanévben 7.993 tanerővel érte el maximumát, melyet azután bizonyos csökkenés váltott fel. Az utolsó tanévben ugyanis a tanerők száma 7.488-ra szállt alá, s ez az apadás a főiskoláktól eltekintve — ahol a létszámemelkedést az intézetek számának növekedése okozta — mindenütt megvolt. A tanulók száma, kik a főváros egyesítésekor az összes iskolákat látogatták, 44.601 volt (közte 15.285 leány). Ez a szám húsz év alatt majdnem megduplázódott (86.995), öt évvel reá már meghaladta a százezret és 1910-ig rohamosan emelkedett; innen kezdve a gyarapodás lassúbb menetű volt az utolsó évig, amikor 168.378 tanulóval maximumát érte el. Az egyes tanfokokban azonban a tanulók 449