„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Thirring Gusztáv: Művelődés-és iskolaügy (1873-1923)

A férfiak és nők közötti különbség volt tehát mindig a nők rovására az írni olvasni a sem írni, sem tudóknál olvasni nem tudóknál 1869 21,9 17,9 1880 17,0 14,7 1890 13,2 11,7 1900 8,6 7,4 1910 5,3 4,3 1920 3,4 2,8 Ezekből az adatokból látható, hogy a főváros hatóságának sikerült a nők elhanyagolt oktatásügyét is hatalmas lépéssel előbbre juttatni, úgy hogy a két nem műveltsége közötti nagy távolság rohamosan csökkent. S ha nem is értük még el a müveit külföld nagyvárosainak kedvező arányát, sőt néhány nyugatmagyarországi városunkét sem, ahol analfabéta úgyszólván nincs, mégis nagy megnyugvással tekinthetjük azon eredményeket, melyeket e téren elérnünk sikerült. A műveltségi foknak erőteljes javulása mellett az analfabéta néptömegek abszolút számának ismerete is szükséges, még pedig már azért is, hogy tájékoztassa a városi hatóságokat a rájuk még váró nehéz feladat nagyságáról: az analfabétáknak megfelelő oktatásban részesítéséről, melynek célja az analfabétizmusnak a felnőtt lakosság körében való megszüntetése. Ezen tömegek a főváros egyesítésének idejében igen nagyok voltak: közel 70.000 felnőtt egyén, vagyis a 6 éven túli népességnek 27,8 százaléka volt írástudatlan, s ennek közel kétharmada a nőkre esett, kiknél az analfabéták aránya 36,8 volt százra. A főváros céltudatos és intenzív tanügyi politikája e téren rendkívüli eredményeket ért el: az analfabéták aránya — mint láttuk— leesett 4,8 százalékra (a férfiaknál 3,3, a nőknél 6,1 %-ra), de a 6 éven felüli analfabétáknak abszolút száma is, dacára hogy a népesség félszázad alatt több mint megháromszorozódott, lényegesen csökkent. De még ma is 41.382 felnőtt (6 éven felüli) egyén van Budapesten, akisem írni, sem olvasni nem tud, tehát egy városra való néptömeg él itt, mely a műveltség alapelemeit nélkülözi. 445