„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Thirring Gusztáv: Művelődés-és iskolaügy (1873-1923)

A hat éven felüli népességben volt analfabéta Százalékokban Férfi Nő Együtt Férfi Nő Együtt 1869 24.898 45.094 69.992 18,9 36,8 27,8 1880 22.984 48.574 71.558 15,5 30,2 23,1 1890 22.074 49.274 71.348 10,6 22,3 16,6 1900 19.995 45.491 65.486 6,9 14,3 10,7 1910 16.866 35.105 51.971 4,3 8,6 6,5 1920 13.049 28.333 41.382 3,3 6,1 4,8 Azon nagy társadalmi és vagyoni különbségeknél fogva, melyek az egyes kerületeket jellemzik és amely különbségek a főváros egyesítésekor még fokozottabban állottak fenn, mint ma, érthető, hogy a kerületek műveltségi állapota tekintetében is igen mélyreható és jellegzetes eltéréseket figyelhetünk meg. Az 1869. évi népességnek átlagos 27,8 százalékos analfabétizmusa eredménye oly helyi viszonyoknak, melyek az egyes kerületekben 10,8 és 41,9% között (Belváros és Kőbánya) ingadoznak. Ez a két kerület jelöli azóta is majdnem állandóan a szélsőségeket, melyeket Budapest műveltségi állapota felmutat. Csak 1900-ban került műveltségi fok tekintetében a III. kerület Kőbánya mögé, s azóta ez áll az utolsó helyen. A Belvároshoz legközelebb állott a Lipótváros (14,7% analfabétával), de 1900 óta ennek is eléje került az I., a II. kerület, sőt múlóan a Teréz- és Erzsébetváros is; a Lipótvárosnak ez a visszaesése kétségkívül a nagyszámmal ott megtelepedett munkás- és napszámoslakosság alacsony művelődési fokától ered. Aránylag rossz a III. kerület helyzete is (különösen a női népesség tekintetében), s a Józsefés Ferencváros állapota sem kielégítő. A nemi különbségekre nézve a kerületeknél is ismételhető az, amit az egész fővárosra nézve mondottunk: a nőnem műveltségi foka mindenütt sokkal alacsonyabb, mint a férfiaké. Szomorú dicsősége a X. kerületnek, hogy 1869-ben ott a felnőtt női lakosságnak több mint fele (52,4%) nem tudott sem írni, sem olvasni, viszont elismerés illeti a hatóságot, mely ezt a szörnyű arányt félszázad alatt 8,2-re tudta leszorítani és a Belvárosban 3,9-re szállította alá a női analfabétizmus arányát, amely kerület egyszersmind a férfiaknak 1,6-1,8 százalékos hányadával az analfabétizmus legalacsonyabb fokát tünteti fel. [...] Hogy a fővárosi egységes tanügyi adminisztráció mily előnyös volt az egész fővárosra, leghatározottabban abból a tényből ítélhető meg, hogy a főváros egyesíté446