„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Thirring Gusztáv: Művelődés-és iskolaügy (1873-1923)

Thirring Gusztáv: Művelődés és iskolaügy 1870-1923 A népesség műveltségi állapota Az a nagymérvű átalakulás, melyen fővárosunk népessége az utolsó félszázad alatt keresztülment, kevés irányban mutat oly örvendetes eredményeket, mint a lakosság műveltségi állapota tekintetében. A műveltség számos tényező összműködésének eredménye; ezek közül a népszámlálás rendszerint csak az írni-olvasni tudás ismérvét, vagyis a műveltség legelemibb fokmérőjét szokta megállapítani. Az írni-olvasni tudók száma ezért még nem adja a műveltség igazi mértékét, hanem ennek csak azt a minimumát, melynek hiányában műveltségről szó egyáltalában nem lehet. Midőn a dunamenti három város egyesült, Magyarországon írni és olvasni a népességnek még csak csekély része tudott; még 1880-ban is az anyaország lakosságának csak 36,4 százaléka bírta a műveltség ezen minimális tényezőjét. Fővárosunk már akkor kimagaslott hazánk városai közül, mert 66,2%-nyi írni-olvasni tudó lakosságánál kedvezőbb általános műveltséget csak Sopron (70,1%) és Pozsony városa (68%) mutatott fel. Budapesten azonban már 1869-ben is közel 60 százalék (59,9) volt az írni-olvasni tudók aránya, amely azután rohamosan javult, úgyhogy 1920-ig 88,3%-ra emelkedett, megelőzve az ország azon törvényhatóságait is, melyekben 1900-ig Budapestnél kedvezőbb volt az írni-olvasni tudók aránya. Azok az óriási áldozatok, melyeket a székesfőváros hatósága a közoktatás érdekében hozott, amelyekkel az iskoláinak számát megötszörözte és tanerőit megtízszerezte, a közműveltséget igen nagy mértékben emelték. Az ezáltal elért rohamos fejlődést feltüntetik a következő adatok. [...] 443