„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Pásztor Mihály: A jókedv ára (1926)

Természetes, hogy ez a félmilliárdos kiadási tétel csak akkor áll fenn, ha a színház az egész hónapban telt ház mellett játszik. 1925 februárjában azonban, amikor ez a kalkuláció készült, a színházak akkori üzletmenete mellett a tantiémek, valamint a vigalmi és a forgalmi adókiadások átlagos havi összege 300 millió papírkoronánál nem volt nagyobb. Ezekhez a kiadásokhoz hozzájárul még a színházbérlet összege, amely természetesen színházanként változó aszerint, hogy az épület a vállalkozó tulajdona-e vagy pedig csak bérli azt valakitől. Ugyancsak ehhez a kiadási komlexumhoz tartozik az a tantiém is, amelyet a színház igazgatója a megállapított fixfizetésen kívül kap az előadás bruttó bevételéből. Ezeket mind egybevetve, egy drámai színház átlagos havi kiadása csaknem másfél milliárd korona. Az operettszínházak költségei Az operettszínészek fizetése valami kialakult szabály szerint általában nagyobb, mint a drámai színészeké, mert az operettszínházak világában sokkal erősebb a primadonna-kultusz és a közönség színházbajáró kedvét egy népszerű operettsztár nevével sokkal jobban lehet fokozni. Az operettszínházaknak ezenkívül nagy zenekaruk van, a világítás költségei is nagyobbak, és óriási tétellel szerepelnek a kiadások között a magánszereplők és a kórus ruhái. A darab kiállítása, tehát a díszlet költségei milliárdokra is rúghatnak, amint egy budapesti operettszínház tavaly bemutatott egy-két darabja igazolja. Azonkívül kórus, táncosnők és egyéb olyan személyzet van, amelyre drámai színháznál nincs szükség. Az operettszínházaknál a színészi fizetések átlagban 25%-kal nagyobbak, mint a drámai színházakban. A zenekar fenntartása átlagban havi 130 millió koronába kerül. A világítás szintén 25%-kal drágább, mint amott. Ha pedig egy szerényebb operettszínházat és egy aránylag szerényen kiállított operettet veszünk alapul, akkor is a primadonnák és a kórus ruhaköltségei legalább havi 200 millió koronával, a díszletköltségek legalább 150 millió koronával, a kórus és balettkar fizetése pedig körülbelül 60 millió koronával szerepel a költségvetésben. Éppen ezért magasabbak is az operettszínházak helyárai, mint a drámai színházaké, mert különben ez a költségtöbblet sehogysem térülne meg. 431