„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Pásztor Mihály: A jókedv ára (1926)

dig a darabért, vagy az együttes produkcióért, akkor a színház nem kíméli a pénzt a sztártól. Ezek a kiadások havonta egy drámai színháznál a következő tételekkel szerepelnek: Millió papírkorona Színészfizetések 300 Fellépti díjak 200 Rendezési díjak 10 Külön dramaturgi díjak 6 Összesen 516 Adók, tantiémek és egyéb „ rugalmas " kiadások Rugalmasnak nevezik a színháznál azokat a kiadásokat, amelyeket a színház mindenkori napi pénztári bevétele szabályoz. Ezek a kiadások lehetnek minimálisak és maximálisak, de a színház érdeke, hogy minél nagyobbak legyenek. Ezt úgy kell érteni, hogy ezek a kiadások a színház bevételének mindenkor egy bizonyos százalékát teszik. Ha a színház telt házak mellett játszik, akkor ezek a tételek maximálisak, ha a közönség gyéren látogatja a színházat, akkor viszont ezek a kiadások minimálisra csökkennek. A vigalmi adó például 1924-ben rendszerint 10%-a volt a bruttó bevételnek, kivéve a premier estéjét, amikor a bevétel 30%-át kell adó fejében befizetni, idegen nyelvű vendégjátékoknál pedig a vigalmi adó a pénztári bevétel 25%-a. Ugyanígy a bevételtől függ a többi tétel is. Ezek, ha egy átlagos befogadóképességű drámai színháznál telt házat, vagyis mindennap táblát tételezünk fel, akkor havonta a következők: Millió papírkoronában Vigalmi adó 250,0 Forgalmi adó (3%) 65,0 Szerzői tantiém

171 180,0 Nyugdíj-pótfillér 3,5 Összesen 498,5 171 A bevételből a szerzőnek fizetett jogdíj. 430