„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Láng Panni: Egy budapesti polgárcsalád mindennapjai

egy-egy nyarat töltöttünk egymás utáni években, tehát mindegyikünk külön-külön, egy francia-svájci és egy angol intézetben. A városban egy hétköznap 7 és /

4 8 között kezdődött azzal, hogy egy szobalány felhúzta a nehéz faredőnyt, ágyunk mellé állítva a reggelit. Ez 12 éves korunkig tejes kakaó, ezután citromos tea és vajaskifli volt. A tálcán feküdt zsírpapírzacskóban iskolai tízóraink: vajaskenyér közt kevés szalámi vagy más felvágott vagy sajt, cikkekre vágott zöldpaprika, hónapos retek vagy egy alma. A Deák Ferenc utcából, bármilyen volt is az idő, mindig gyalog mentünk a Veres Pálné utcába és vissza haza. Nem is jutott volna eszünkbe, hogy a többnyire már a ház előtt apánkra várakozó autót igénybe lehetne venni. Anyánk nem tűrte volna az efféle kényeztetést. Ebédre percre pontosan az asztalnál kellett lenni, kéz- és arcmosás után, átöltözve az iskolai egyenruhából „civil"-be. Fél kettőkor anyám az asztalfőn ült jobbra tőle a mindenkori nevelőnő, mellette Juci. Mamával szemben én ültem, tőlem jobbra Vera. Anyám balján állt papa terítéke, aki — mint említettem — hétköznap később jött haza. Ebédre minden nap volt leves, húsétel körettel (burgonya, rizs, tarhonya, galuska stb.) és főzelék vagy saláta. Ez után egy tál tésztaféleség (rétes, almás- vagy túrós pite, palacsinta, ördögpirula, miskolci pogácsa, mákos guba vagy hasonló) és végül gyümölcs (alma, körte, narancs, mandarin, dió, amerikai mogyoró) következett. Ebéd közben kizárólag idegen nyelven folyt a társalgás, mindig jókedélyben, kellemesen. Bárki elmondhatta élményeit, gondolatait, de csak olyan szinten, mintha meghívásnak tenne nagyobb társaságban eleget. Anyánk ebéd közben mondta el hol járt, kivel találkozott, milyen volt az előző esti opera- vagy színházelőadás, mit kaptak vacsorára a vendégségben, kin volt különlegesen szép ruha, mi volt a legszellemesebb megjegyzés, milyen újonnan megjelent könyvet vagy filmet beszéltek meg. Magyarán, senki sem beszélt igazi problémáiról. A ki nem mondott szabály az volt: nem terheljük embertársainkat (családtagokat beleértve) magánügyeinkkel; mindenki tartsa meg magának legbensőbb ügyeit és tanuljon meg egyedül „elkészülni" velük. Ebéd után két órától mintegy fél ötig a leckecsinálás és a magánórák ideje (torna, zene, korrepetitorok) volt. Legkésőbb ötkor elindultunk a Műjégpályára nevelőnőkkel együtt. Kézenfekvő lett volna a ház előtt beszállni a földalattiba, de a 400