„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Molnár Olga: Munkanélküliség a szellemi pályákon alkalmazott nők körében

Iák tanulóinak száma alig érte el az ezret. A század elején létszámuk már ötezer volt, és ez a szám a háborút közvetlenül megelőző időben tízezerre, sőt még magasabbra szökött fel. Ugyanebben az időben az egyéves kereskedelmi szaktanfolyam növendékeinek a száma szintén elérte az ezret, majd a világháború alatt másfélezer fölé emelkedett. Természetes volt, hogy az a szélesebb népességi réteg, mely ilyenformán megszerezte azt a képesítést, mellyel a hivatalok íróasztalai mellett elhelyezkedhetett, már nem vágyott vissza a sokszor nagyon egyszerű háztartások tűzhelyei mellé, hanem iparkodott elhelyezkedni abban a magasabb társadalmi rétegben, melyet a hivatalnokosztály képviselt. Célja volt: az irodai elhelyezkedés, ami nem is jelentett túl nehezen elérhető ábrándot az újonnan feltörő réteg számára. A leánygimnáziumok növendékei még közvetlenül a háborút megelőző években sem igen haladták meg a félezret, jórészük a tanári, és nem hivatalnoki pályákra készült, s nem volt számottevő ellenfele a fentebb említett csoportnak az érvényesülési törekvések terén. Magasabb képzettségű nőtisztviselő-anyag hiányában szinte akadálytalanul foglalhatták tehát el a hivatalok íróasztalait. A háború okozta férfihiány tág kaput nyitott a nőtisztviselők minden rétege számára, tekintet nélkül a képesítésre. A háború befejeztével azonban, mikor részint a férfi munkaerők visszatértek, részint már egy jóval magasabb képzettségű—egyetemet, főiskolát végzett és érettségit tett — nőtisztviselő-tömeg állott rendelkezésre, a régebbi, kevesebb iskolázottsággal bíró réteg kezdett mindinkább kiszorulni a hivatalokból. Ezek, akiknek a csoportjához egyre újabb hasonlóan alacsony képzettségű fiatalabb korosztályok járultak, nemcsak nagyon megnehezítették a képzettebb réteg érvényesülését, hanem jelentékenyen megnövelték a szellemi pályákon a nők munkanélküliségének arányát is. A húszas évek derekán végrehajtott leépítések — a B-listák — következtében sok nő távozott végkielégítéssel állásából. Ezeknek egy része, mert másutt elhelyezkedni a nehéz gazdasági viszonyok miatt nem tudott és mert végkielégítése elfogyott, újból, mint munkát kereső, a munkanélküliek táborát növelte. Ide tartoztak azok az asszonyok is, akik férjhez menvén, később elváltak vagy fiatalon özvegyi sorsra jutottak, és újból elhelyezkedésre törekedtek. A megnehezült gazdasági viszonyok a férfiaknak csak bizonyos koron túl tették lehetővé a nősülést. A leányok is csak később mehettek férjhez. Természetes, hogy 373