„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Molnár Olga: Munkanélküliség a szellemi pályákon alkalmazott nők körében

a tanulmányaik elvégzése utáni időben elhelyezkedést kerestek. Részben azért, mert nem tudhatták, hogy a megnehezült családalapítási lehetőségek következtében férjhez tudnak-e menni, részben, mert arra gondoltak, hogy a kisfizetésű hivatalnok-férj mellett semmi esetre sem megvetendő az asszony keresete. A mai megnövekedett életigényeknek a kisfizetésű többgyermekes családapák nem tudtak megfelelni, és így a családok mindenkor nagy könnyebbségnek tekintették, ha az iskoláit befejezett leány állásba jutott. Ez a körülmény, mely teljesen ismeretlen volt még a háború előtti időkben jelentékenyen megnövelte azoknak az állást kereső nőknek a számát, akik ugyan még a családban éltek, de máris igényt tartottak az életben való elhelyezkedésre. Hasonlóan növelte a munkát keresők számát a háború és a gazdasági összeomlás által anyagilag tönkrement vagy a családfenntartót elvesztett családok leánygyermekeinek tömege is, akiknek, tekintet nélkül előképzettségükre, kenyeret kellett keresniök a család részére. Még nehezebbé tette a munka nélkül lévő nők helyzetét és jelentősen gyarapította számukat az a körülmény, hogy a háborús emberhiány pótlására válogatás nélkül alkalmazott, ma már magasabb korban lévő nőtisztviselők, miután megfelelőbb utánpótlás már nagy számmal állott rendelkezésre, mindinkább kiszorultak állásaikból. A hivatalok összevonása, az irodai munkák racionalizálása a nőtisztviselők bizonyos rétegeit szintén munkanélkülivé tették. Ehhez járult az irodai gépek bevonásával teremtett átmeneti állapot, mely ma még — lévén a kezdet kezdetén — szintén nagyobb számú nőtisztviselő kezéből vette ki a kenyeret. Végül, de nem mint utolsó szempontot kell megemlíteni az ország megcsonkításával járó mindazokat a hátrányokat, melyeknek súlyát talán elsősorban éppen a szellemi pályákon dolgozó nők érezték meg a legerősebben. A nagy városoknak, s különösen a fővárosnak, mint kormányzati és gazdasági centrumnak, ezenkívül még a vidék elhelyezkedni nem tudó értelmiségét is fel kellett részben szívniok, ami nem csekély súllyal esett a szellemi pályákon munkát kereső nőtársadalom ellátatlanj ainak mérlegserpenyőj ébe. A szellemi pályákon munka nélkül lévő nőknek, a fent elmondottakat figyelembe véve, tulajdonképpen két csoportja van. Az elsőbe kell sorozni azokat a nőket, akik hivatásszerűen készültek szellemi pályákra, vagy már mint ilyenek voltak al374