„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Zentay Dezső: A munkanélküliség alakulása a szellemi pályák körében (1930)

suk sem vinne közelebb célunkhoz. Nem adna jellemzőbb képet, mint a többi segítséget nyújtó mankó. Mert bizony csak támogató jövedelempótló, csip-csup tételek szégyenkeznek itt különböző elnevezés alatt. A második legnagyobb csoportban a kölcsönökből élők lehangolóan nagy tömege tornyosul magasra. Csaknem minden hatodik munkanélküli (15,5%) kölcsönre volt ráutalva. Ilyenekből tartotta fenn magát és családját, amióta megszűnt számára a munkaereje jövedelmet hozó csereeszköz lenni. Pontosan 1163 állásnélkülinek apró adományokért, kisebb-nagyobb — ki tudja hányszor megtagadott — kölcsönökért kellett megalázkodni embertársai előtt. Hogy így húzhassa, így menthesse át egyik napról a másikra tragikusra fordult életét. Körülbelül minden ll-ik állásnélküli (8,9%) úgy vergődött, hogy alkalmi munkát vállalt—ha kapott. Hogy szerencsésebb esetben saját szakmájukban jutottak-e — néha — kisegítő munkaalkalomhoz, vagy szükség esetén „kőtörés" volt ez a megváltó alkalmi munka (amint ezt a magántisztviselők legutolsó közgyűlésén jelentette az egyik előadó), azt nem tudjuk megállapítani. Talán nem is fontos a munkajellege. Az a lényeges itt, hogy ilyent is vállaltak azok az intelligens, értelmiséghez tartozó szellemi munkások, akiket az ellenállhatatlan szükség erre kényszerített. Összesen 664-en éltek alkalmi munkából. A többi csoportban már kisebbek a számok, ha az ínség közös sorsa egyfonna maradt is. Végkielégítését 5%, 375 munkanélküli fogyasztgatta addig, ameddig futotta. A nyugdíj már csak 249-nél szolgált jogcímül arra, hogy megélhetési pótlék legyen. Csaknem éppen ennyien — 246-an — az ingóságaikat adogatták el apránként, amíg tartott belőle. A megtakarított kis tőkéjükből 186-an éldegéltek. Aligha lehetett ez számottevő összeg. A tisztviselői pályákon bizony alig akad olyan jövedelem, hogy a minden napra is alig elegendő fixből még megtakarítható tőke is halmozódhassék föl. Még jellemzőbb képet mutat a férfiak és nők megoszlása az egyes csoportokon belül. Ha az állásnélküliek között már általában is feltűnt a hozzátartozók támogatására utaltak túlnyomó aránya, annál szembetűnőbb az a nőknél, ahol 100 állásnélküli közül 60,2-t tartottak el a szülők. A férfiaknál csak21,1 ez az arány. De még a nők között is kiugranak az alkalmazásban nem voltak tömeges számai. Ezeknek ugyanis háromnegyedrésze (76,1%) él szülői támogatásból. Helyesebben 631 közül 480 még ki sem kerülhetett a szülői 370