„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Zentay Dezső: A munkanélküliség alakulása a szellemi pályák körében (1930)

házból, hogy szárnyat bontogatva önálló keresethez jusson. Itt is megállapítható tehát, hogy a kereső nők túlnyomó része inkább segítő családtag. Aki eltartottá esik vissza, ha elveszti állását, s ha van, aki eltartja. Viszont a férfiak között a kölcsönből és adományokból élők aránya a magas. Amíg száz nő közül csak 1,7 tudott ilyen módon keresetet pótló segélyekhez jutni, addig minden negyedik férfi (24,7%) ebből élt. S ha 100 nő közül csak alig három végzett alkalmi munkát, a férfiak között több mint négyszer ekkora az ilyenre sikeresen vállalkozók aránya (12,9%). Az alkalmi munkából élő 581 férfival szemben mégis 83 nőt találtunk, akik ilyen módon igyekeztek elviselhetőbbé tenni sivár helyzetüket. És úgyszólván csak a férfiak privilégiuma az ügynökösködés is (3,6%). Bár a 163 férfi mellett három nő is próbálkozott ezzel a tiszteletreméltó — nekik mégis szokatlan — foglalkozással. De a nőtartás című csoportban természetesen már maguk közt vannak a nők. S ha nem is túl népes az itt szereplők száma, mégis félszáznál többen, 63-an vannak. Mégegyszer annyian, mint akik varrásból (32) vagy tanításból (32) tartották el magukat. Ugyancsak speciális női kereseti forrás a kézimunkázás is. A szellemi képzettség így formálódott át 115 nőnél jelleg szerint is fizikai munkává. Elég magas még a végkielégítésüket fogyasztó nők száma is (96), noha a férfiak között háromszor ennyi élt ebből. A 43 nyugdíjból élő nővel szemben pedig ötször annyi (206) férfit látunk. [...] Zentay Dezső: A munkanélküliség alakulása a szellemi pályák körében Budapesten. Statisztikai Közlemények, 60. kötet 4. sz. Bp., 1930. 44-46., 145., 147., 187-188. p. 371