„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Schüler Dezső: A hajléktalanság kérdése a székesfővárosban (1920-1928)

szükséglakásos telepein minden lakás állandóan zsúfolt volt, sőt már a mosókony­hák, mángorlóhelyiségek is hajléktalanok részére lakásként lettek kiutalva. De a magántulajdonban lévő épületekben a közegészségügyi szempontból veszélyes pincelakások is zsúfoltak voltak. A hajléktalan családok kénytelenek voltak ideig­lenesen magok által összetákolt kunyhókban meghúzódni. Ebben az időben keletkezett a Jeruzsálem-telep, 165 Suhajda-telep, Lóversenyté­ri-település, Ferencvárosi kiserdő néven ismert nyomortanyáknak magja. Az álla­mi szükséglakások helyzete nem volt különb a fővárosiakénál, a Lenke-úti barakktelep és a Zita-telep zsúfoltsága pedig úgy egészségügyi, mint szociálpoliti­kai szempontból joggal kifogásolható volt. Az V. kerületi elöljáróság 1926. január 8-án a tanácshoz tett jelentéséből a Suhajda-telep (V. Pannónia-utca 14.) állapotáról kétségbeejtő adatokat olvashat­tunk: „A lakrészek rozoga teteje beázott, a falak teljesen átnedvesedtek, a telepet ma­gát pedig elöntötte az olvadó hóvíz. Karácsony estéjének napján az összes lakások víz alatt voltak, egyik-másik lakásban bokán felül állt a víz." De úgy ennek, mint a többi elöljáróságnak a részéről a bódélakások és kunyhó­lakások ügyében tett jelentésekből megállapítható, hogy az egészségtelen és em­berhez nem méltó lakásokban elhelyezkedők ügyei az elöljáróságoknak, mint elsőfokú közigazgatási hatóságoknak hatáskörén túlnőttek, mert Budapest terüle­tén ekkor már ezer és ezer felnőtt és gyermek lakott átázott, nedves odvakban, a tü­dővésznek és tömegjárványnak áldozatául dobva. A tanács a kérdést 1926. február 3-án tartott közgyűlés előtt ismertette (126.979/1925-IX.) A közgyűlés pedig 87/1926.kgy. számú határozata értelmében a népjóléti és munkaügyi miniszter elé vitte az adatokat, egybekötve a kötött lakás­gazdaság megszűnése határidejének kitolása iránt előterjesztett kérésével. A felterjesztés a budapesti lakásnyomor megvilágítására a tanács által ismerte­tett adatokból szemelvényeket is közölt. „A Suhajda-telepen 260 lakásban körülbelül 1000 ember lakik. A lakások egy-egy vizes, csatornázatlan, alacsony barakkszobából állanak. Az egész telepen összesen 20 illemhely és 3 vízcsap van. A VII. ker., Lóversenytéri telepen földbe­vájt kunyhóban 130 család lakik. A kőbányai téglagyárak környékén nagyszámban vannak az egészségtelen tömeglakások. Az óbudai Böhm-féle téglagyárban ablak­165 Budán, a Hengermalom utca és Albertfalva közötti területen. 346

Next

/
Thumbnails
Contents