„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Török István: A budapesti bejegyzett cégek statisztikája (1890-1930)

társaság az egyéni cégek után mégis tekintélyes számot képviselt. A harmadik legelterjedtebb vállalati forma a részvénytársaság. Részvénytársaságból 1935-ben még 2.539 (8,9%) szerepelt a cégjegyzékben. A betéti társaságok és korlátolt felelősségű társaságok egyaránt 600-at meghaladó létszáma már csak alig néhány százalékát, a szövetkezetek 494-es létszáma pedig még kisebb részét képezte a bejegyzett cégek tömegének. Némileg más a vállalati forma gyakoriságának szerepe a működő bejegyzett cégek között. Az egyéni vállalkozások ugyan itt is túlnyomó többségben vannak, de számarányuk már nem olyan magas, mint a cégjegyzékben névleg szereplő összes cégek között. 14.190 bejegyzett működő cég közül 8.475 (59,7%) egyéni cég. A működő bejegyzett cégek között is, a második legnagyobb csoport a közkereseti társaságoké, melyekből 2.640 (18,7%) volt 1935-ben Budapesten. Mellettük a fennálló betéti társaságok száma igen csekély, csupán 230. Korlátolt felelősségű társaság 1935-ben már elég sok működött. Számuk 585 volt. Részvénytársaság 1.950 működött. Mint látható, a részvénytársaságok jóval nagyobb arányban (13,7%) voltak képviselve a működő cégek számában, mint az összes bejegyzett cégek között (8,9%). Hasonló a helyzet a szövetkezeteknél is. 1935-ben 310 szövetkezet állott Budapesten üzemben. Számarányuk a működő vállalatok között (2,2%) lényegesen meghaladta az összes bejegyzett cégek között elfoglalt arányukat (1,7%). A 18. számú tábla adataiból az is feltűnik, hogy a működő cégek számaránya mily különbözőképpen alakul vállalati formák szerint. A kisebb cégjogi ellenőrzés alatt álló személyi vállalatoknak (egyéni cégeknek, közkereseti társaságoknak) aránylag sokkal kisebb hányada működik, mint a nyilvánosság és a cégbíróság nagyobb ellenőrzése alatt álló részvénytársaságoknak és szövetkezeteknek. Erről a kérdésről a jelen fejezet keretében a további vizsgálódások során még lesz szó. A személyi vállalatok számbeli túlsúlya mellett tehát a tőkevállalatok száma jóval kisebb, mégis megkülönböztetett figyelmet kell az utóbbiaknak szentelnünk, mert azok a sok kis vállalattal szemben főleg a nagyüzemeket képviselik. A nagyüzemek pedig sokkal nagyobb feladatokat látnak el az ország és a főváros gazdasági életében, mint a kisüzemek. A budapesti részvénytársaságok, korlátolt felelősségű társaságok, valamint a szövetkezetek minden valószínűség szerint több embernek adnak munkát és kenyeret, mint az egyéni és társas cégek. A városban működő legnagyobb üzemek részvénytársaságok formájában állanak fenn. Az ipari részvénytársaságoknak pl. 50,5%-a tartozik a gyáripari statisztikában szereplő 339