„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

4. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A TRIANONT KÖVETŐ ÉVTIZEDBEN - Török István: A budapesti bejegyzett cégek statisztikája (1890-1930)

Mint ahogy az önálló kereskedők számában 1920 és 1930 között nem volt emelkedés tapasztalható, úgy a kereskedelmi vállalatok száma sem növekedett nagyobb mértékben. Csupán az történt, hogy a segéd nélkül dolgozó üzletek számának csökkenése mellett az egy-két segédet alkalmazó cégek száma növekedett. A több segéddel dolgozó kereskedelmi cégek száma már jelentékeny mértékben emelkedett. Ez az oka annak, hogy 1930-ban 713-mal több kereskedelmi és hitelforgalmi vállalat működött, mint 1920-ban. A nagyobb kereskedelmi és hitelvállalatok azonban többnyire részvénytársasági formát vettek fel, és így nem szerepeltek az önálló kereskedők számában. A hatnál több segédszemélyzettel dolgozó kereskedelmi és hitelforgalmi vállalkozások szaporodásából látható tehát, hogy nemcsak az iparban, hanem a kereskedelemben is a nagyobb vállalatok kezdtek tért hódítani. Ezzel természetszerűleg együtt járt a kereskedelmi és hitelforgalmi vállalatoknál alkalmazott segédszemélyzet számának emelkedése is. Ez a személyzeti létszám 1920-ban 58.029, 1930-ban pedig 61.254 volt. Sajnos, a kereskedelmi és hitelvállalatok számát illetőleg az 1935. évből nincsenek adatok. A 8. számú tábla adatai

164 azonban az önálló kereskedők számának feltűnő emelkedését mutatják 1930 és 1935 között. Nyilvánvaló, hogy ennek az emelkedésnek legnagyobb része a kiskereskedők elszaporodására esik. Ez a körülmény igazolásra talál majd a továbbiakban ismertetendő cégstatisztika adataiban is. A kiskereskedelmi vállalkozások egyoldalú szaporodása azonban már nem a gazdasági fejlődés újabb állomását jelenti, hanem éppen ellenkezőleg a fejlődés irányától eltérőleg, a gazdasági válság kényszerítő hatásának következménye. Hogy e körülmény azonban csupán a kiskereskedelmi pálya túlzsúfoltságának lett-e okozója és rontott-e annak helyzetén, vagy esetleg tápot nyújtott a kereskedelem újabb fejlődésének, azt majd csak a jövő fogja eldönteni. [...] Elvileg úgy a jog, mint a közgazdaságtudomány megkülönbözteti a személyi vállalkozást a tőkevállalattól. Az első csoportot a teljes anyagi felelősség mellett a vállalkozónak az üzletvitelben való személyes részvétele jellemzi, a másik csoportnál a vállalatba fektetett tőke a fontos, míg az üzletvitel közvetlen irányítása a megválasztott, illetve megbízott vezetőség feladata. A technikai kultúra nagyszerű fejlődése, illetve a termelés ezzel párhuzamosan haladó indusztrializálódása csak nagy tőkék előteremtésével következhetett be. Ily nagy tőkék előállítására kevés számú vállalkozó ritkán volt képes. A tőkekoncent164 Terjedelmi okokból nem közöljük. 336