„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - A Budapesti I. kerületi Magyar Állami Tanítóképző Intézet tanári karának 1919-1920. évi jegyzőkönyveiből

A tanulók létszáma a következő volt: Az I. osztályt 46 A II. " 45 A III. " 135 A IV. " 223 Az iskolai évet 349 tanuló végezte. Szemlét tartva az intézet épületbeli és tanszerbeli felszerelése felett, megállapítja, hogy az épületben és bútorokban esett romlások javítására nagyobb költség kérelmezésére lett szükség; a kert rendbentartása céljából múlhatatlanul szükség volna kertészre, vagy legalább egy állandó kerti munkásra, s ebben az irányban a tanulók szabad délutánjait is részben felhasználhatónak vélné. Az intézet külső rendjének fenntartását rendkívül nehézzé tette az állandó alkalmazottak hiánya; az intézet régibb, derék alkalmazottjának Horváth Istvánnak kinevezése örvendetes tény ugyan, de egymagában ő sem képes mindazon munkálatok végzésére, melyek a nagy iskolai épület kifogástalan rendben tartásához nélkülözhetetlenek. A tanítási eszközök s szertári felszerelések állományában gyarapodás történt a könyvtárt illetőleg, szociológiai könyvek beszerzésével, a kert új gazdasági eszközökkel szereltetett föl, s gyarapodott a fizikai és zenei szertár is. Az internátusban, mely eredetileg 60 tanulóra volt szánva-—állandóan 100-nál több tanuló nyert elhelyezést. A rendkívüli körülmények teljesen magyarázzák ugyan a létszám e jelentékeny emelkedéseit, de ez a nagy létszám mindenesetre az elhelyezés célszerűségének s az internátusi nevelésnek is csak rovására van. Kívánatos, hogy a jövő iskolai évben az internátusbeli normális létszám helyreállíttassék. A tanulók élelmezése — a rendkívüli viszonyok okozta nehézségek között is fennakadás nélkül, rendben történt, s teljesen kielégítő volt. Ezt illetőleg a legnagyobb elismeréssel emlékezik meg Drozdy Gyula köztartásvezető és özv. Kostiálik Istvánné működéséről, kik fáradhatatlan buzgalommal küzdöttek le az élelmezés körében általán tudott nehézségeket. [...] 297