„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

3. fejezet TÖRTÉNELMI KATAKLIZMÁK SODRÁBAN - Krúdy Gyula: Hogy tört ki a forradalom? (1918 október)

— Valami ihlet szállott meg ... Valamely kimagyarázhatatlan érzés jelentkezett bennem, amikor elhatároztam magam, hogy felesketem a gyülekezetet a Nemzeti Tanácsra. No hát próbáljuk meg. A telefonos nők, a postás-hölgyek szinte felsikoltottak a boldog örömtől, amikor a pap esküjüket kívánta. Magasra emelték a kezüket, a hangjuk áradt, a szemük lobogott és szinte magukon kívül ismételték a fogadalmi-esküt Hock János után, amelyet egy papírlapról olvasott fel. Zúgott, visított, szinte lángba borult a postások gyülekező terme. Az eskü úgy hangzott, mint a jövendő élet minden reménysége, mint az újjászületés. Vége e percben a régi nyomorult életnek, a hervasztó bajnak, az életen rágódó keserűségnek, szívzsibbasztó boldogtalanságnak, rabszolgaságnak. Esküdtek, esküdtek, mint a hajótöröttek, hogy újjonnan kezdenek mindent az életükkel. Esküdtek, mintha a pokol tornácából menekülnének meg letett fogadalmukkal. Hangosan, kiáltva, a vérpad és a megsemmisülés elszántságával esküdtek a szegény szürkeszoknyás, boldogtalan hivatalnoknők, hogy a perctől kezdve a mindent megváltó tanácsnak engedelmeskednek. Hock, a leggyakorlottabb szónok, kábultan nézett szét a vérpirossá lett teremben. A szemek gyújtogattak a hangok tüzcsóvát hajítottak, az arcokon a másvilág fénye... Ilyen szónoki sikere még soha sem volt. Hullámzott, gyűrűzött, kavargott körülötte a vihar: magosra emelkedett az ezeregyéjszakai szellem, amelyet a halász palackjából kiszabadított. A józsefvárosi plébános még burnótozni

135 is elfelejtett ezen a gyűlésen. Csak állt megmerevedve, mint aki előtt a tenger nyílt meg. A forradalom tengere. Látnoki szemével már látta az égig emelkedő hullámokat, amelyek elborítják egyszerre a régi Magyarországot. Mintha ebben az esti órában érkezett volna ide Budapestre az a végtelen és még nem állítható áramlás, amely hatalmasabb a tengerek Golf-áramánál, a forradalom szele, amely ismeretlen helyről indult el e csillagtesten, amelyről száz és néhány esztendő előtt azt mondta Mirabeau, hogy körülutazza a világot. Honnan jött a szél, amely egyszerre fölrázta, megragadta, kicserélte, önmagukban megforgatta ezeket a szegény hivatalnoknőket, akik végképpen elszegényedve és nélkülözve, a régi kackiás, aranyos postászubbonyt ronggyá viselve tűrték a háború négy esztendőjét? Merről omlott Pestre e búskomor októbervégi estén a tűzeső, amely reggelre éppen úgy lángba borítja itt a szíve135 Dohányfuvet szippantani. 262