„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Gróf Festetics Géza tanácsnok előterjesztése a tanácshoz egy fővárosi tanítóképző felállítása ügyében (1911)

Iskoláink intenzív működésének alapfeltétele, hogy a főváros iskoláiba kellő alapműveltséggel, teljes elméleti és gyakorlati képzettséggel bíró, kész tanítókat kapjunk. Ez pedig másként nem lehetséges, mint ha a főváros speciális igényeinek mindenben megfelelő tanítóképző felállításáról gondoskodik. Hogy pedig ez a képző a szó teljes értelmében a székesfőváros közoktatási érdekeire való tekintettel szerveztessék, az a fent említett érveken kívül a következőkkel támogatható: A fővárosi tanítótestületnek egy gerincet adó elemre van szüksége, amely érezze és tudja is egyszersmind, hogy a főváros mit vár működésétől, s ezért minő feladatokban kell, hogy érvényesüljön. Viszont a székesfőváros hatóságára nézve is szükséges az oly értelmű tájékozottság, hogy alapjában, a maga lényegében lássa és ismerje annak a tanítóságnak értékét, amelyre a jelen és a jövő fejlődés reményét helyezi, üdvös reformjainak sorsát bízza, s amelytől anyagi áldozatainak gyümölcsöztetését várja. Ily biztos tájékozás nélkül közoktatás ügyének fejlődését lehetetlen biztos alapon munkálnia, mert bizonytalan kísérletezésekkel kell megkezdeni minden a kor sürgetésére életbe léptetett reformot. S hogy ez így van, bizonyítja az iparostanonc iskolák tanrendszerének folytonos vajúdása. Érdemesült, avagy a teljes férfikorban levő, heti 24—36 órán át tanítással elfoglalt tanítókat kell a póttanfolyamok hallgatására bírnunk, ha csak valamelyes biztos eredményét akarjuk látni nagy áldozattal fenntartott iskoláinknak. És hogy ezek a pót- és szaktanfolyamok, az iskolai szorgos tanulástól elszokott, hogy úgy mondjuk, kinőtt tanférfiak lelkét mennyiben formálják át egy eszme megtestesítésének nehéz munkájára, azt bárki is kellően mérlegelheti, aki tanonciskoláink működésének belső értékét látja és tapasztalja. De etikai szempontok is ajánlják a fővárosi tanítóképző felállítását. Csak odavetőleg utalok azokra a tünetekre, amelyek a székesfőváros tanítóinak testületi életében jutnak itt-ott, ebben vagy abban a szerepkörben kifejezésre. Ezek a tünetek, amily hátrányosak a főváros fölpezsdült kultúrájára, épp oly sajnos jelenségek a szorosan vett iskolai élet szempontjából. E bajokon is a már említetteken kívül az önálló képzővel lehetne segíteni. A főváros közoktatás-ügyének szakszerű vezetése és a fővárosi iskolák helyesen szervezett szakfelügyelete mellett egy fővárosi tanítóképző volna az a tűzhely, amelynek éltető melege, szelleme és iránya eggyé forrasztaná a fővárosi tanítóságot, s annak igazi tanítói szellemét, 244