„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Gróf Festetics Géza tanácsnok előterjesztése a tanácshoz egy fővárosi tanítóképző felállítása ügyében (1911)

minden irányú működését oly mértékben fokozná, hogy az eredmény jótékony hatása nemcsak a főváros újabb nemzedékeiben volna tapasztalható, hanem befolyása lenne közvetve az egész magyar nemzeti népoktatás emelkedésére. A fővárosi tanítóképző intézet szelleme ily módon irányító hatással volna az elemi iskolák tanításának módszerére s nevelésének szellemére. Minthogy pedig ez a hatás tisztán szellemi alapokon, meggyőződésen és fölfogáson alapul, nem pedig külső körülményeken — ez sokkal biztosabb alapja a tanítás jóságának s a nevelés helyességének, mint akár a rendszabályok, akár a felügyelet. Ily módon a főváros irányító hatással lehet iskoláink egész belső életére. A tanítóképző intézet azonban egyúttal közszükségletet pótló iskola a fővárosi polgárság gyermekei számára. Mióta a pesti királyi katolikus képző megszűnt, a fővárosi ifjúságnak nem is igen van módja tanítóképző intézetet végezni, amennyiben a Budán levő állami tanítóképző internátussal van ellátva, s alig vesz föl évenként 2-3 bejáró növendéket, így a fővárosi gyermek ma alig mehet tanítóképző intézetbe. A főváros azzal a bíztatással, hogy a tanítóképző intézetének végzett növendékeit azonnal alkalmazza, és így egzisztenciájukat a fővárosban biztosítja, a jobb tanulókat s kiválóbb tehetségeket is arra ösztönözheti, hogy a tanítói pályára lépjenek. Ámde a fővárosi tanítóképző azért nem zárja el más képzőkből kikerülő jeles ifjak útját a fővárosba. A tanítóképzőből — minthogy egy osztályba csak 30 növendék vehető fel — évenkint legfölebb 30 tanító kerülhet ki, holott a fővárosnak jelenleg is évenkint mintegy 40-50 új tanítóra van szüksége. Ebből látható, hogy arról van szó, hogy a főváros csak mintegy törzskart neveljen magának, mely a tanítói közszellemre s az iskolák fejlődésére nem maradhat hatástalanul. A tanítóképző felállítását már 1902-ben tervezte Bárczy István akkori tanácsnok, s ez iránt akkor előterjesztést is tett a tanácsnak. A terv szerint a főváros képzőjébe a növendékeket magasabb előképzettséggel óhajtotta felvétetni, s a képzőt a főváros speciális igényeinek megfelelően szervezni. Minthogy a közoktatásügyi kormány nem mutatkozott hajlandónak arra, hogy ezt az eltérést az állami tanítóképző intézetek szervezetétől megengedje, ennélfogva most azt javasoljuk, állíttassék fel éppoly 4 osztályú tanítóképző, minők az állami tanítóképzők. 245