„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Békey Imre: Budapest főváros közoktatásának vázlatos története az 1868. évtől az 1881. év végéig

sodott, s elrongált tanszereknek újakkal való fölcserélése, a bútorzat javítása, stb. [...] Nem csekély munkával és áldozattal járt az iskolák belső ügyeinek azon időben (1860-1866) való fejlesztése. A fejlesztés egyik módjának ismertetett föl, de csak később nyert érvényt, a tanítók képzettségének — melyet a főváros (Pest van itt különösen értve) társadalmi viszonyaihoz képest, s tekintettel azoknak a magyar nyelvben kívánatos teljesebb jártasságára nézve is, fokozottabb mérvben igényelt — az úgynevezett próbatanítás által való megvizsgálása is, s ezen, némi módosításokkal még máig is fönnálló, igen szükségesnek és gyakorlatiasnak bizonyult intézmény az 1867. november 20-i Pest városi közgyűlési határozatban találja eredetét. De mindazon mozgalom, mindazon jóakaratú tevékenység, melyben sokan, igen sokan oly nagy örömmel vevénk részt, az 1867. év előtti időben is, nem volt elégséges a hazafias szellem és szív teljesebb kielégítésére. Egy nagyobb kornak kelle bekövetkeznie, mely egyedül adhatott igazi életet az országnak, s amely, dicsőségesen csakugyan beérkezett korban nyerhetett csak az édes hazánk tan- és nevelés-ügye is hatalmasabb alapokat és oszlopokat. A királykoronázás magasztos ténye, az ősi szent koronának ragyogása, az alkotmányban való hit, a szigorú ragaszkodás ahhoz, s a jövőben való erős remény boldogítá a megpróbáltatásait nehéz szívvel viselt, de mindig loyalis magyar nemzetet 1867-ben, s örömriadással üdvözölt törvényhozói, az új alkotmányos kormánnyal, férfias eréllyel fogtak hozzá a legyőzhetetlennek látszott nagy munkákhoz. Bekövetkezett a nagy korszak! S vele megjöttek és fölemelkedtek azon polcra, mely oly méltán megilleté őket, a nagy államférfiak is. Az ország bölcse környezetében a kiválókegyik legkiválóbbika teljesíté egyik legáldásosabb munkáját az országos tanügy rendezése körül, s ez időben alkotá meg a népoktatásról szóló törvényjavaslatát. Megszületett, bár vajúdások közepette, az 1868. évi XXXVlll. törvénycikk . 115 Eötvös József báró, 1848-ban, majd 1867-1871 között vallás- és közoktatásügyi miniszter. 116 „A népiskolai közoktatás tárgyában." Először mondta ki törvényi szinten a 6-12 éves gyermekek tankötelezettségét, szabályozta a népoktatás — ide értve a tanítóképzést is — szervezetét, rendjét tanulmányi anyagát. 223