„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Bárczy István polgármester előterjesztése a fővárosi lakásviszonyok javítása tárgyában (1909)

Bárczy István polgármester előterjesztése a fővárosi lakásviszonyok javítása tárgyában 1909 A lakáskérdés lényege A városi lakosság életének egyik legfontosabb problémája a lakáskérdés, amely akörül forog, hogy a lakosságnak ez az elsőrendű életszükséglete adott helyen és időben megfelelő módon miképp elégíthető ki. Ha adott helyen és időben a lakások kellő mennyiségben, minőségben és megfelelő ellenértékért nem állanak rendelkezésre, ez a hiány a társadalom életében kisebb-nagyobb zavarokat okoz. A lakásoknak ez a gazdasági hiánya és technikai, közegészségügyi hiányossága, valamint különösen drágasága különböző körben és különböző erővel gyakorolja hatását: egyesek és egyes osztályok szűkebb köréről átterjedhet egész helységekre, egész országokra, s az egyéni kényelmetlenségek részleges tüneteitől kezdve mind általánosabbá s állandóbbá válhat a nyomása; végül valóságos társadalmi bajjá, a nemzeti életerőt aláásó és sorvasztó, idült betegséggé súlyosodhatik. Az ilyenképen óriási mértékben és rohamosan megnövekedő lakáskereslettel a lakáskínálat nem tart lépést, mégpedig igen sokféle okból. így pl. — hogy csak néhányat említsünk — azért, mert a rohamosan beálló szükségletet nem látták kellőleg előre, mert hiányzik e szükséglet-kielégítés szervezése (a lakáspiac szervezése), hiányzik a hatósági gondoskodás; de különösen, mert ez a szükséglet folytonosan hullámzik, leginkább a kevésbé fizetésképesek serege részéről jelentkezik, amit a magántőke tevékenységére bízott vállalkozás nem tart érdemesnek kielégíteni, különösen ha a telekár, az építkezési anyagok, a munkáskéz drágák, az építkezési viszonyok bizonytalanok, a közterhek súlyosak. Legáltalánosabban szólva pedig a kínálat azért nem követi a keresletet kellő módon és kellő ütemben, mert az egyéni tevékenységre és versenyre hagyott kínálat természetében rejlik az a gazdasági irányzat, hogy nem akarja önmagát a legnagyobb jövedelmezőség kilátásától megfosztani azáltal, hogy tömegesebben jelentkezik, s ezáltal lenyomja az árat. Mert jól tudja azt a törvényt, hogy mentől nagyobb a kereslet, annál nagyobb az ár, 171