„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Bárczy István polgármester előterjesztése a fővárosi lakásviszonyok javítása tárgyában (1909)
de csak akkor, ha a kínálat nem siet arányosan növekedni. S bár a kínálatban résztvevők közt is folyik verseny, legtöbbjük nagyon hamar rájön annak a gazdasági közmondásnak igazságára, hogy „a verseny rossz dolog", amelyet legjobb kiküszöbölni az azonos érdeküek egyöntetű eljárásával. Ezzel szemben a lakáskeresletben résztvevők határozottabban a gyengébb gazdasági küzdő felet képviselik. [...] A legalsóbb néposztályok lakásviszonyainak szemtanúi előtt az emberi lét nyomorúságának, poklának legszörnyűbb jelenetei vonulnak el. De gyakorta szomorú látványt tárnak elénk az aránylag már jobb társadalmi-gazdasági helyzetben lévők nagyvárosi lakásviszonyai is. Nem akarjuk ezeket a képeket bővebben felidézni, hisz a lakásbajoknak nemcsak az egyéni létre, hanem a közegészségügyre és társadalmi erkölcsökre való kihatásai is annyira ismertek, hogy elég azokat összegezni. Általánosan tudott dolog a halálozási és betegségi arányszámok összefüggése a lakásviszonyokkal. Zsúfolt lakások, negyedek, magas halálozási és betegségi arányszámmal járnak, míg a gyérebben lakottak sokkal alacsonyabb ilyen arányszámmal szerepelnek a statisztikában. Orvos, laikus egyaránt tisztában van vele, hogy a fertőző bajok, tuberkulózis, szifilisz, más népbetegségek ellen való keresztes hadjárat úgyszólván eredménytelen, amíg nem sikerül e bajok egyik legfőbb fészkét a kellő tér, napfény, jó levegő, szárazság, tisztaság, kényelem stb. híján szűkölködő lakások viszonyait orvosolni. Erkölcsiség tekintetében elég utalni arra, hogy a haladásra oly büszke XX. században az emberiség igen magas százaléka kénytelen olyan viszonyok közt lakni, amelyek jobban illenének az emberi társadalmak legkezdetlegesebb korszakaihoz. A tömeglakások az összes barbár, sőt állati szokásoknak, a tisztátalanságnak, nemi elkeveredésnek, szemérmetlenségnek, mit sem kímélő, ragaszkodást, nyugalmat nem ismerő nomádizálásnak, társadalomellenes elégedetlenségnek, forrongásnak, a testet-lelket gyilkoló alkoholizmusnak melegágyai. A lakásszükségletnek, mint minden más életszükségletnek, kellő kielégítése nemcsak az egyéni és családi háztartás, nemcsak az egyéni boldogulás, erkölcs, kultúra alapfeltétele, hanem mellőzhetlen alapja az egészséges, rendes, civilizált, boldog társadalmi és állami életnek is. Alig van ezeknek nagyobb ellenségük a lakásínségnél, amit az angol nyelv oly találóan az épp oly romboló éhínséggel rokonértelmü kifejezéssel (house-famine) jelöl. Épp ezért ez állapotok egyre fokozódó nyomása, másrészt a bajok biztosabb, tudományosabb megállapítása (statisztika, lakáshivatalok, ankétek, lakásegyesüle172
