„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Horváth János tanácsnok előadói javaslata a szegényügy rendezése tárgyában (1885)

1857. évben Mayer Ferencz es. kir. nyűg. tábornok 60.000 forintot meghaladó vagyonát egy budavárosi árvaház alapítására hagyományozta, mely azonban csak a főváros egyesítése után, 1886. évben állíttatott fel. A főváros egyesítésekor a tanács kebelében a szegényügyek ellátása a szegényügyi osztályra bízatott, a végrehajtással és felügyelettel pedig a kerületi elöljáróságok bízattak meg, s az addig centralizálva kezelt szegényügy decentralizáltatott. A főváros egyesítése óta a szegény ügy terén történtekre, miután azok teljesen ismertek, kiterjeszkedni felesleges lévén, szükségesnek tartom itt elősorolni azon intézményeket és eszközöket, melyekkel Budapest fővárosa törvényhatósága a szegények és ügyefogyottak segélyezése céljából ez idő szerint rendelkezik. Ezen szegényügyi intézmények mind az úgynevezett zárt, mind a nyílt szegényügyet ölelik fel. Az előbbiekhez tartoznak: 1. a szegényházi teljes ellátás, melyet az elaggott, teljesen munkaképtelen és hozzátartozók nélküli egyének, nyomorékok, gyógyíthatatlan betegek és házi ápolásra alkalmas elmebetegek az Erzsébet-szegényházban s a budai szegényházban és polgári ápoldában élveznek; 2. az árvaházi ellátás, melyben helybeli árvák a József- és Mayer-féle fiú- és az Erzsébet-leányárvaházban életük 6. évétől a 12-15. éves korig részesíttetnek; 3. a községi szeretetházbeli nevelés csavargó s az elzüllés veszélyének kitett gyermekek részére 6-20. éves korig; 4. a hülyék ellátása a Frimm-féle intézetben a hatóság költségén, és 5. árva fiúknak az István-telki kertészképző intézetben való elhelyezése és kiképzése; 6. helybeli szegény betegeknek a főváros költségén ennek kórházaiban való ingyen gyógyítása. A nyílt szegényügy mind a pénzbeli, mind a természetbeli segélyezés eszközeit öleli fel. Az előbbieket képezik: 1. a szegényeknek adott a) rögtöni, illetve egyszer s mindenkorrai, b) rendes havi segélyek; 2. a hatóság által az árvaházakon kívül elhelyezett kiskorú árvák, lelencek és egyéb gondozó nélküli kiskorúak után fizetett tartás- (táp-) díjak; 3. némely árvaházi növendékek után az intézet körén kívüli neveltetésért fizetett tartásdíjak. A természetbeliekkel való segélyezés eszközeit képezik: 1. a szegény betegeknek a főváros kerületi orvosai és szülésznői által ingyen nyújtott segély; 2. ingyen gyógyszerek; 3. a rendőrség által átadott csavargó gyermekek, úgyszintén a tápdíj mellett elhelyezett lelencek és árváknak iparos tanoncokká szegődtetése alkalmával felruházása; 4. hajléktalan szegényeknek a főváros szükséglakásaiban ingyen-lakásra kiadott utalványok; 5. a szegények gyermekeinek a főváros iskoláiba 154