„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Pásztor Mihály: Az eladósodott Budapest (1907)
rendszer s annyi törvényszerűség van — egy mozgatója, egy irányítója van: a jövedelem. [...] Már most lássuk csak, hogy hány független ember is van Budapesten. Nézzük az 1900. évi foglalkozási statisztikát: Önálló Tisztviselő Segítő családt. Segédmunkás, napszámos Tanonc Szolga Házicseléd Őstermelés 2130 299 581 1498 1152 2257 Bányászat 6 164 43 27 98 Ipar 31219 8085 1733 94696 14671 10630 11540 Kereskedelem és hitel 15328 11720 1136 11988 1651 4908 13778 Közlekedés 2093 5416 67 6552 8735 3463 Közszolgálat 3730 17874 2295 7341 11331 Napszámos 19195 89 Vagyonukból élők, nyugdíjasok 127 6513 Ismeretlen foglalkozásúak 5334 245 15 59 7914 7276 Összesen 72596 43803 3532 136326 16322 40707 56345 Ebből a statisztikából azt látjuk, hogy 73 ezer ember az „önálló", és háromszázezer ember az „alkalmazott". Olyan „önálló", aki iparral és kereskedelemmel foglalkozik, mindössze 48.600 van Budapesten. Ami bizony édes-kevés, mert ebben a summában már bele vannak számítva a kofák, a zsibárusok, a tandlerek, a segéd nélkül dolgozó, nagy családdal és nagy nyomorban élő iparosok. Ezek között is temérdek az eladósodott ember, ezek között is temérdek az, aki a hitelezői kegyelméből tengeti az életét. Ha ezeket mind leszámítjuk, megkapjuk a jómódúak és a vagyonosok aránylag kicsiny gárdáját. Ezeké egész Budapest. Ezek rendelkeznek, ezek diktálnak, ezek uralkodnak és az történik, amit ezek parancsolnak. íme ez az oka, hogy néhány ezer, olykor csak néhány száz ember önkényétől és jóindulatától függ néhány százezer ember sorsa. Ha annak a néhány százezernek az érdeke nem kvadrál a néhány ezer vagyonos ember érdekével, akkor a néhány 116