„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Salamon Ödön: A mai Budapest (1898)

A lakomában megeszik a csemegét a leves előtt. A családapák teli tömik zseböket narancsokkal és fügékkel. A színházakban ötször-hatszor zavarják a szomszédjaikat szakadatlan kimászkálással. Későn jönnek, korán mennek. Az öltözőben, hogy perccel hamarább lehessenek az utcán, kegyetlenül félrelöknek mindenkit, sőt ha észrevétlenül lehet, nőket is. A tömegben mindig levetik a műveltség álarcát. És ha a budapesti férfiak egymás közt vannak, akkor a jó neveléshez tartozik, olyképpen beszélni női ismerőseikről, (főképp a művésznőkről), hogy attól a majom is elpirulna, ha megértené! Talán felesleges is mondanunk, hogy a budapesti nők és budapesti férfiak közt számos a kivétel. De nagy kisebbségben vannak még. Hány gazdag, hány előkelő házban vezetik a vendéget a hálószobán keresztül! Pedig szigorú kellék, hogy a vendég ne lásson se konyhát, se ágyat! Hány ebédlőben akadunk — ágyra! Párizsban akármily szegény burzsoá úgy lakik, hogy az előszoba legott a szalonba, a fogadó terembe vezet. Azután következik az ebédlő és leghátul a hálószoba. Ez az egyszerűség minimumja. Persze ebben a mi építkezéseink nagyon hibásak, akik szűk, kisszerű felfogással a körúti új palotákban a kényelmetlen bécsi lakberendezéseket utánozták. A körúti új paloták kívül cifrábbak a párizsi, a londoni bérházaknál. De belül! Sötét, léghuzamos, kényelmetlen lakások! Budapestnek egyik tipikus jellege továbbá az utcákon végig szaladgáló mezitlábos cselédek (ki látott ilyent Európában?) Ez a mai Budapest. Vajon mikor változik meg? [...] Salamon Ödön: Kocsin és gyalog. Bp., 1898. 3-8. p. 114