„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Salamon Ödön: A mai Budapest (1898)

Salamon Ödön: A mai Budapest 1898 Nincs olyan szép város Európában, amelyről a külföldön oly keveset beszélnének, mint —Budapestről. Hisz mi magyarok otthon szépen bolonddá tehetjük egymást, hogy, óh igen, Budapest —világváros! De mily keservesen ábrándulunk ki, ha külföldön vagyunk! Milyen jelentéktelen, kicsiny és mennyire ismeretlen még ott az a Pesth: vagy Budapest! Soha abból a városból nem lehet világváros, melynek saját udvara nincs és ahol nincsenek nagykövetségek. Milyen nevetséges, hogy Belgrádban, Szófiában követek vannak, míg Budapesten csak konzulok. Tudjuk azt mindannyian, hogy egy-egy állam nagykövetsége valóságos kis udvar. A nagykövet, a követségi tanácsos, a követségi titkár és a tisztviselői személyzet egyáltalában, gazdag előkelő családok gyermekei, kik feleségestül költséges nagyvilági életet élnek. Belgrádban, a legelőkelőbb városnegyed úgyszólván kizárólagos tulajdonuk! Fél Belgrád megél abból, amit a nagykövetségek elköltenek! A követségek teszik azt az érdekes nemzetközi társaságot, mely megadja a városnak nagyvilági jellegét. Ily nemzetközi társaságot hiába keresünk — Budapesten. A nagykövetségek és követségek teszik szükségessé, hogy minden nevezetes külföldi lap képviseltesse magát. Budapesten nincsenek külföldi írók. A külföldi lapokban hiába keresünk oly cikkeket, melyek a különben mesésen haladó Budapesttel foglalkoznának. Mióta telefon köt össze minket, a bécsi levelezők száma is minimumra csökkent! Pedig Budapest terjedelme, fekvése és külseje határozottan megérdemli, hogy egyik világvárosa legyen Európának! Az idegenek még mindig oly ijesztő kevesen jönnek mihozzánk. Minálunk közfeltünést okoz az a külföldi turista, ki mulatni jön hozzánk. Mikor azután itt van, el111