„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Salamon Ödön: A mai Budapest (1898)

bámul a főváros szépségén. És mi örülünk annak, ha elmondja a sablonbókot: » Ezt nem hittem volna. « Olyan ez a Budapest, mint az a csodaszép háremhölgy, akinek arca oly ügyetlenül van elfátyolozva, hogy rút öreg asszonyt sejtünk benne. Budapest a külföldiek előtt nem tud megszabadulni a vidékiesség ódiuma alól! Vitatkozhatunk a külföldiekkel, a hogyan tetszik, megvan bennük az a megrögzött vélemény, hogy Budapest egy provincia fővárosa. A mi minisztereink szép szavakkal bíztathatnak ugyan, hogy mennyire haladunk, (ami egyébiránt megfelel a valóságnak.) De megvan-e Magyarországnak az a kellő tekintélye a külföldön, megvan-e Budapestnek a kellő hírneve? Hisz ők maguk is észrevehették, hogy mit számít egy magyar miniszter Európában! Milyen helyet foglal Budapest a külföldi irodalomban? A világvároshoz megvannak már a szép új körutak, az új paloták végtelen tömkelege, a lovakat nélkülöző vidáman tovasikló villamoskocsik, a mozgalmas éjjeli élet, de az emberek hiányoznak hozzá! Az új körutak, az új viszonyok teljesen átalakították Budapest pszichológiáját. A budapestiek most nagyvilági életet akarnak élni, melyben sehogy sem tudnak eligazodni. Ebből a nagyvilági életből föltétlenül kirí annak parvenü jellege. A fiúk már nem követik azt az életmódot (hála Istennek!) melyet az öregek. Az új életmód pedig vegyüléke a jónak és a rossznak. Mindenki el akarja sajátítani a »savoir vivre«

70 tudományát. A telefon és a körutak meg a közelgő új század teljesen átalakították a budapestinek gondolkodásmódját. Valami lázas nyugtalanság kíséri mindenhová. A mai budapesti érzi, hogy ő a jövendő budapestinek átmenete csak. Hogy csak nyersanyagul szolgál a leendő budapesti társadalom alapkőletételéhez. A nagyzási viszketeg és nyárspolgárias felfogás, ez jellemzi a mai Budapestet. Nyárspolgárias szokás például oly feltűnően imádni és megbámulni a mi főúri világunkat! Nyárspolgárias, a már meggazdagodott polgárok nevetséges hiúsága, hogy nemességre vágyódnak! Budapesten senki sem büszke arra, hogy polgár ember. A mi fővárosunknak nincsen önérzetes polgári osztálya, e nélkül pedig világvárost, nagyvárost elképzelni sem lehet. 70 Élni tudni. 112