„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)

2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - Herczeg Ferenc emlékezései a nyolcvanas évek Budapestjére

Herczeg Ferenc emlékezései a nyolcvanas évek Budapestjére [...] A bátyám a bécsi egyetemre ment, én pedig beiratkoztam a budapesti jogi karra. [...] Ezúttal láttam először Budapestet, és ha most beszélek róla, nem a Duna két partján elterülő tündérvárosról lesz szó, hanem arról, amelyet egy vidékről ide szabadult diák látott. A város nem volt olyan szerencsés, hogy megnyerte volna a tetszésemet. Sehogy se tudta velem elhitetni, hogy ő legyen a magyar főváros, amelyről a vidék annyit beszél és álmodik. Mindenekelőtt hiányzott architektúrájából az a nemzeti pátosz, amelyet én elengedhetetlennek tartottam, és amelyből csak a Múzeum és a Lánchíd tájékán volt valami kevés. A város elrendezése a kapkodás és a véletlenség benyomását tette. Egy királyi székhely, amelyben nem székel király. Egy rezidencia, amely a rezidens akarata ellenére, egy óvatlan pillanatban nőtt az egyedül törvényes Bécs nyakára. Budavára valósággal felbőszített. Kaszárnyaszagú, fekete-sárga kéreg rakódott rá Mátyás király várára, mint a Vezúv hamuja Pompejire. Az osztrák katonai szellem, amely csupa pedantéria és semmi harciasság, történelemi hamisításként hatott ezen a helyen. A közös hadsereg tisztjei akkor még úgy viselkedtek, mint idegen hódítók, igaz, mint afféle óvatos hódítók, akik nem merik ingerelni a leigázottakat. Nyilvánvaló volt azonban, hogy az egész ezer esztendő magyar életet valami visszaélésfélének tekintik, amelyet egyelőre el kell tűrni, amellyel közösséget vállalni azonban nem lehet. A túlsó parton pedig Pest a kamaszkorát éli. A hangja nyers és csikorgó, a gyermekkori biedermeier ruháját már szégyenli, és talán a szecesszióról álmodik, amelyet majd neki külön fognak kitalálni. 107