„Kelet Párizsától” a „bűnös városig” - Szöveggyűjtemény Budapest történetének tanulmányozásához 1. 1870-1930 (Budapest, 1999)
2. fejezet METSZETEK A VÁROS ÉLETÉBŐL A „BÉKEKORSZAKBAN" - A budapesti társaság (1886)
kön; de van Budapestnek oly dúsan virágzó egyleti és társulati élete is, amely száz meg száz gócpontban foglalkoztatja majd anyagi, majd közművelődési, majd ismét közjótékonysági célokra a vagyonosabb elemeket. Előkelő polgárságunk ezen egyleti és társulati életben gyakorolja tevékenységét közel két évtized óta. Valaki kiszámította, hogy Budapesten annyi egylet és társulat van, miszerint egy művelt vagyonos budapesti lakos az esztendő egész szorgalmi ideje alatt reggeli 8 órától esti 8 óráig minden egyes nap, minden egyes órájában találhat magának oly választmányi vagy közgyűlést, ahol magát a közügy javára értékesítheti. Négyszáz előkelő budapesti polgárt pedig a főváros képviselete mint bizottsági tagot foglalkoztat állandólag. Ez egy kis parliament, amelynek szakbizottsági, választmányi és közgyűlései több embert és az év nagyobb részén át foglalkoztatnak mint Európa legtöbb államának országgyűlése. Bele is tanult már a budapesti előkelő polgár az önkormányzati tevékenységbe, a parlamentáris eljárásba és mindenek fölött az ékesszólás mesterségébe elannyira, hogy vetekedik e részben a City bármelyik lakosával. A magyarosodás a budapesti polgárra nézve egyúttal annyit is jelent, mint eleurópaiasodás és alkotmányos érettség. E magyarosodás ma már oly gyökeres Budapesten, hogy nem képzelhető eset, hogy a jelen nemzedék gyermekei bármily fölmerülhető behatások alatt is egykor még visszanémetesedhetnének. Ki ezt nem hiszi, gondoljon azon örömtől riadó zokogásra, amelyben a német eredetű, német nevű, német nyelvben fölnevelkedett, de már magyar hírlapot olvasó budapesti „burger"-nek hazafias érzelmektől túláradó, gulyáshúst, somlyait kedvelő, hortobágyi népdalt fütyürésző, Rákóczy nótától ittas lelke abban a pillanatban kitör vala, midőn a francia nemzet költői, írói, művészei fölmászának ott a Duna partján a vasrácson keresztül a szoborra és föltevék hódolatteljes lelkesedéssel Petőfi Sándor ércfejére a koszorút! Aki a jelenetet látta, az nem félti a budapesti polgárság legkésőbb ivadékát sem többé semmiféle „Schulverein"-tól. 69 A budapesti társaság. Bp, 1886. 416-421., 439-443., 448-450., 452-453., 456-457., 465-467. p. 69 Német iskolaegylet — a Monarchia nyugati felének nagyvárosaiban a nacionalista iskolaegyletek a nemzetiségek közötti nyelvharc fontos szereplői voltak. 106
