Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
olyan tényeket fogadjon el igaznak, amelyeket kellő ellenőrzésnek vetett alá. Ugyanakkor a munka népszerűsítő jellege megkívánja, hogy az adott tanulmány mindenki számára — tehát az egyszerű érdeklődő számára is - érthető legyen. A helytörténeti kutató előtt már a kutatást megelőzően is egy sor fontos feladat áll. Mindenekelőtt meg kell állapítania kutatásának tárgyát, azaz ki kell választania a feldolgozandó témát. Ezzel egyidejűleg meg kell határoznia azt a célt, amelyhez egész kutatása folyamán következetesen ragaszkodnia kell: a téma kiválasztása után pedig meg kell jelölnie annak pontos földrajzi és kronológiai határait. A helytörténeti kutató legyen figyelemmel arra, hogy munkája eredményeiből lehetőleg ne vonjon le általános következtetéseket, mert ezek csak az esetek igen kis százalékában lesznek helytállóak. Helyesebb arra törekednie, hogy azokat a helyi sajátosságokat tálja fel, amelyek elütnek az általánostól. Elengedhetetlen követelmény Ugyanis, hogy a helytörténész a korabeli általános viszonyokat jól ismerje és azok között megbízhatóan el tudjon igazodni, hogy az általa feldolgozandó téma ne legyen kiszakítva a fejlődés általános menetéből, azaz munkája során mindig pillantson ki a kerület illetve a főváros határain túlra is. A kerülettörténet főbb kérdései: 1. A felszabadulástól napjainkig eltelt idő kerülettörténete kutatójának komplex feladata van. Figyelemmel kell lennie a gazdasági és társadalmi élet minden ágára, ami nehéz és komoly kötelezettség és hosszú kutatómunkát igényel. Ilyen téma feldolgozását ezért csak olyan kutatónak ajánljuk, aki már bizonyos gyakorlattal rendelkezik, és előzőleg feldolgozott egyéb — a kérdéssel kapcsolatos — kisebb résztémákat is. Szem előtt kell tartania az 1950. évi közigazgatási átszervezést, különösen abban az esetben, ha olyan kerület történetét dolgozza fel, amelyik ezt megelőzően nem tartozott Budapesthez. A munkát meglehetősen nehezíti, hogy nem áll rendelkezésünkre minden, a korszakra vonatkozó levéltári anyag, hiszen a kerületi tanácsok irataikat csak azok keletkezése után 15 évvel adják át a Fővárosi Levéltáraknak további megőrzésre. Ez az oka annak, hogy a kutatás sok kérdésben csak olyan forrásokra támaszkodhat, mint például a helyi sajtó — ha van ilyen —, a kerületről esetleg megjelent munkák, személyes beszélgetések stb. A kutatónak az általános történeti fejlődésen kívül — ha nem is mélyrehatóan és részletesen — ismernie kell a határtudományok, nevezetesen a történeti szociológia és a művészettörténet idevágó adatait és eredményeit. Ugyanakkor vigyáznia kell arra, hogy ne bonyolódjék a részletkérdésekbe, és a valóban lényeges problémákra összpontosítsa figyelmét. A kutatás központjába a gazdasági és társadalmi tényezőket helyezze, és ezekből kiindulva lehet és kell megvilágítania a többi kérdést is. 2. Ha a kutató a kerület legújabbkori történetének egy részterületét kívánja tanulmányozni, akkor alaposan meg kell fontolnia, hogy mit válasszon, mert ebben az esetben témáját lehetőleg teljes mélységében fel kell dolgoznia, tehát alapos jártassággal kell rendelkeznie. Ilyen feltételek birtokában tág lehetőségek nyílnak a kutató előtt. Példaként felsorolunk néhány témát. a) A kerület népességének alakulása. - A kutatónak meg kell vizsgálnia az 1945 óta eltelt időszakban a népesség számának alakulását, és választ kell adnia arra a kérdésre, hogy melyek voltak a változások okai és jellemzői: pl. új üzemek hatása, új lakótelepek felépítése, a 77
