Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
nak, cégjegyzékeknek stb. segítségével; majd annak elemzése, hogy az e rétegből kinőtt burzsoá városvezetés a gyakorlatban milyen álláspontot foglal el a városfejlődés kérdéseiben. Erre egyrészt a városi szabályrendelet-alkotás, másrészt a városi gazdálkodás költségvetéseken és zárszámadásokon alapuló elemzése adhat jó támpontot. Ezek a vizsgálatok — összehasonlítva a városi burzsoáziának az országos képviselőválasztásokon mutatott, a várostörténet szempontjából nem kevésbé jellegzetes, politikai magatartásával — rávilágíthatnak arra, milyen volt a vezetőréteg álláspontja a városfejlődés eddig megismert irányával és annak problémáival szemben. A burzsoázián belüli ellentétek (városi pártok) tárgyának és mértékének felderítése révén azután lehetőség nyílik annak értékelésére, hogy milyen szerepet játszott a várospolitika a város fejlődésében, és a városfejlődés kialakuló iránya, az ebben kibontakozó központi funkciók, mennyiben nőnek ki valóban a város társadalmából, milyen részt vállal (vagy kap) belőlük a helyi burzsoázia, illetve mennyiben látja veszélyeztetve általuk saját szűkebb érdekeit. Ilymódon a várospolitika bemutatása egyszerre világosan és közvetlenül visszakapcsolódik a városfejlődés alapkérdéséhez. Nem közömbös kérdések ezek olyan társadalomban, amelyben a feudális elemek hosszú időn át, s éppen a politikai és igazgatási életben (vidéken pedig a várospolitika fontosabb területein is) még jelentős súllyal bírnak. Nem egy vidéki városunkban ez az ellentmondás az őslakos kis- és középburzsoázia által kézbentartott városigazgatásnak, vagy egyes pártjainak, részben a várost környező nagybirtokkal, részben a városba telepedett nagyipar képviselőivel való éles szembenállásában mutatkozik meg. A várospolitika ilyen szempontú vizsgálata e tényezők valódi társadalmi súlyának lemérésére is alkalmat ad. Budapest várospolitikájának vizsgálata azonban ezentúl azzal az előnnyel is jár, hogy Magyarország legpolgáribb társadalmának politikai magatartását látjuk visszatükröződni benne. A fenti vizsgálatból a városi burzsoáziának a dolgozó tömegekhez való viszonya is kielemezhető, bár ennek a kérdésnek tárgyalására — véleményünk szerint — elsősorban a munkásmozgalom bemutatásánál kell majd sort keríteni. Az ilyen vonatkozású problémák közül itt csupán a XIX. század legvégén már előtérbe kerülő községesítési irányzat bemutatásának fontosságára kell felhívni a figyelmet. Ennek kapcsán ui. ismét jól megfigyelhető a városoknak, mint közületeknek — részint a városfejlődés megelőző évei során végrehajtott beruházásokból, részint a városi illetékek folytán növekvő bevételből eredő — egyre jelentősebb meggazdagodása. A gazdagodás a XX. század elejére a városokat már kapitalista módszerű gyarapítására indította. Ennek eszközeként a fogyasztók védelmének (részint rosszhiszeműen, az osztályellentétek elkenésére, részint - a haladó polgárság legjobbjai részéről — jó értelemben, valóban humánus társadalmi felelősségérzettől vezettetve) hangoztatott jelszavával a közszolgáltatások községesítése és a legnagyobb forgalmat biztosító árucikkek előállításában (pl. kenyér) vagy közvetítésében (vásárcsarnok) való aktív részvétel, sőt olykor egyenesen addig kifejezetten magánvállalkozásnak fenntartott beruházások (lakásépítés) megvalósítása szolgált. E tendencia kibontakozása (amelynek ábrázolása során nem szabad visszariadni egy-egy fontosabb várospolitikus vagy közéleti személy portréjának megrajzolásától sem), valamint tényleges eredményei a várospolitikában különös figyelmet érdemelnek: jellegzetes mutatói 56
