Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
megvizsgálja egyrészt a termelőerők, másrészt a társadalmi munkamegosztás fejlődését, továbbá a termelési viszonyok változásának folyamatát: mindazokat a tényezőket, amelyek egy adott várost a területi munkamegosztásban meghatározott központi funkciókhoz juttathatnak. És mivel e fejlődést nemcsak külső, országos, hanem belső tényezőinek összefüggésében is vizsgálnia kell, ki kell tehát térnie tanulmányaiban a város gazdaságának, társadalmának arra a saját, belső fejlődésére is, amely a várost végül .is a területi munkamegosztás egyes központi funkcióinak ellátására teszi alkalmassá. A vizsgálat során persze nem lehet figyelmen kívül hagyni a város helyi funkcióinak fejlődését sem, azokét a tényezőkét, amelyek a várost magát technikailag, szervezetileg, kulturálisan teszik képessé a központi funkciókat ellátó népesség megfelelő szintű eltartására, s amelyek másodlagos szerepük ellenére is sokszor nagy mértékben visszahatnak a város központi funkcióinak fejlődésére: — fejlettségük színvonala pedig a legpontosabban tükrözi azt, hogy a város mennyiben képes központi funkciók ellátására. A dualizmus évtizedeiben rohamosan megnövekedő, sajátosan városi központi funkciók fejlődésének tanulmányozására a mennyiségében és minőségében egyaránt óriásian kibővült forrásanyag olyan lehetőségeket kínál, amelyekkel a kutatónak feltétlenül élnie kell. Budapestnek a korszak hazai városiasodási folyamatában betöltött vezető szerepéből természetesen következik, hogy ha e folyamat magyarországi történetének akár csak vázlatos kutatási problematikáját is — egy elképzelt magyar város monográfiája dualizmuskori fejezetének vázlataként, az összefüggéseknek lehetőleg sokoldalú érzékeltetésével — felsoroljuk, az elsősorban Budapest történetének kutatásához fog útmutatóul szolgálni. E problematika olyan teljességében ugyanis, mint Budapesten, sehol máshol Magyarországon nem jelentkezik, még ha egyes — elsősorban agrárjellegű funkciókhoz kapcsolódó — mozzanatoknak a budapestinél jellegzetesebb és gazdagabb kibontakoztatásával más városok történetében természetszerűen nem egyszer találkozhatunk. Az alábbi problematika — általános fogalmazása ellenére is — elsősorban és legkonkrétebben mégis Budapest dualizmuskori történetének szolgál vázlatául. 4. Kiindulópontunknak megfelelően a ma városát, s kivált Budapestet a sajátos területi munkamegosztás jellegzetes településformájának tartjuk, ezért a város múltjának tanulmányozását a városi társadalom gazdasági alapjainak vizsgálatával kezdjük, és benne főként azokat az elemeket keressük, amelyek a városon belüli munkamegosztás fejlődésére döntő befolyást gyakoroltak. A várostörténetnek tehát itt elsősorban azokat a — részint már a feudalizmus végén is meglevő, részint ebben a korban jelentőssé vált - adottságokat kell bemutatnia, amelyek a városnak a területi munkamegosztásban betöltött szerepét magyarázzák, és amelyek a továbbfejlődését biztosító központi funkciók kialakítását elősegítették. Ilyen adottságok: egyrészt az objektív természeti adottságok (hagyományos forgalmi központ, víziút, nyersanyagforrások közelsége,— a nem szorosan gazdasági tényezők közül a város hagyományos igazgatási kulturális funkciói, később a vasúthálózatba való bekapcsolódás stb.), másrészt a városnak — nem mint közületnek, hanem mint társadalomnak — az ezeknek kihasználására alkalmas gazdasági eszközei: ipari, kereskedelmi üzemek, vállalatok. 52
