Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
DR. VÖRÖS KÁROLY: A FŐVÁROS VILÁGVÁROSSÁ FEJLŐDÉSÉNEK KORSZAKÁBAN I. 1. Magyarország gazdasági-társadalmi fejlődése 1849—1918 között rohamos gyorsasággal járja be a kapitalizmusnak a polgári forradalomtól, a feudális viszonyok felszámolásától a proletárforradalom első kísérletéig vezető útját, ennek során gyors egymásutánban haladva át a tőkés viszonyok fejlődésének összes főbb fokozatain: a (szabad versenyes) klasszikus kapitalizmustól kezdve egészen a monopolkapitalizmusig. „Az ipari népesség növekedése a mezőgazdasági népesség rovására minden tőkés társadalomban szükségképpen jelentkezik ... ez legszemlélhetőbben a városok növekedésében mutatkozik meg” — írja a kapitalizmus oroszországi fejlődéséről szólva Lenin. A kapitalizmus térhódítása hazánkban is a városi fejlődés eddig még soha nem tapasztalt fellendülésével járt együtt. Míg Magyarországon 1869-ben a lakosságnak csupán 13,8%-a addig 1910-ben már 19%-a mondhatta magát városlakónak. Ez a korszak Magyarországon a modern urbanizáció megindulásának és kibontakozásának kora annak ellenére, hogy a polgári forradalom végig nem harcolt volta és a tőkés fejlődésnek az Ausztriától való politikai függőség viszonyai között végbement kibontakozás folytán a társadalmi és gazdasági életben a feudalizmus számos maradványa élt tovább. Ezeknek a tényezőknek hatása korszakunk városfejlődésének egyenetlenségében és sok — napjainkban is élő és ható — problémájában is visszatükröződik. A Budapest mai arculatát meghatározó elemek jelentős része — köztük olyanok, mint a város-alaprajz, a közlekedési hálózat vonalvezetése, a közművek és magának a városképnek nem egy leghangsúlyosabb vonása is — ennek a korszaknak terméke olyannyira, hogy ezeknek az elemeknek a maguk teljes összetettségében való ismerete nélkül — a mai Budapestet, annak problémáit sem lehet megérteni. E folyamat menetét a történeti kutatás fővonalaiban már feltárta. A hazai tőkés fejlődés a mezőgazdaságból indult ki, s ennek megfelelően korszakunk első harmadában, a XIX. század harmadik negyedében még az agrárjellegű városok - ill. az agrárjellegű vidékek központjai — indultak gyors növekedésnek. Növekedésükben azonban nem annyira saját agrártermelésük fellendülése, hanem inkább a még gyér vasúthálózat korában különösen fontos, a vonzáskörükbe tartozó nagykiterjedésű mezőgazdasági területek terményeinek piacot teremtő, központi jelentőségű kereskedelmi funkciók játsszák a főszerepet. A 80-90-es évektől kezdődően azután a vasúthálózat gyors - és erőteljesen centrali-7 49
