Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
A város történetének kerületi keretek között való művelését az is akadályozza, hogy az egyes területi egységek története önmagában a város fejlődéséről csak keveset tud mondani, és sokszor nem is érthető, hiszen a XVIII. századtól kezdve a Belváros és a külvárosok Pesten, a Vár és a városrészek Budán — gazdasági, társadalmi téren — szerves egységet képeztek. A levéltárakban levő forrásanyag sem tagolódik kerületekre, legfeljebb ezeknek a települési egységeknek figyelembe vétele segítheti elő a kutatást. Más a helyzet a peremterületeknél, tehát azoknál a falvaknál és városoknál, amelyeket 1950-ben kapcsoltak Budapesthez. Ezek a falvak és városok önálló települési egységek voltak, a rájuk vonatkozó forrásanyag körülhatárolható. Jobbágyfalvakról lévén szó, történeti kutatásuknak problémaköre is meghatározott, s ez a problémakör a főváros esetében még azzal bővíthető, hogy — más falutörténetektől eltérően — kutatásuknál fokozott figyelmet kell szentelni annak a kérdésnek, hogy ezek a helységek évszázadokon keresztül milyen kapcsolatban voltak Budával és Pesttel. A helytörténeti kutatásnak és feldolgozásnak nem lehet célja és feladata az, hogy már ismert adatokat ismételgessen vagy variálgasson, esetleg téves közléseket, megállapításokat tovább terjesszen. Amellett, hogy új adatokat kell feltárni, ezekkel az új adatokkal megvilágítani a város történetének egyes kérdéseit; meg kell vizsgálni minden adatnak — annak is, ami eddig megjelent — a hitelességét és használhatóságát; nem lehet és nem szabad arra vállalkozni, hogy félrevezető közlésekkel a már eddig is burjánzó helytörténeti dilettantizmust tovább növeljük. A város történetének fő forrásanyaga a levéltárakban, elsősorban a Fővárosi Levéltárban, valamint - a peremkerületekre vonatkozóan - a Pest megyei Levéltárban található. A Fővárosi Levéltárban őrzött iratanyaghoz megfelelő segédeszközök állnak rendelkezésre — mint a Buda sz. kir. főváros, Pest sz. kir. város, Óbuda mezőváros levéltárai című levéltári alapleltár (Bp. 1959), amelyek az erre a korszakra vonatkozó legfontosabb forrásanyagokról adnak részletes felvilágosítást. Igen lényegesek azok a levéltári jegyzékek is, amelyek a Fővárosi Levéltárban őrzött egyes gyűjteményekről tájékoztatnak (Építési tervek jegyzéke, Városi összeírások jegyzéke), valamint a fővárosi iskolák, illetőleg testületek (céhek és ipartársulatok), egyházi szervek, családok, személyek gyűjteménye iratanyagáról készült alapleltárak. Rendelkezésre állnak a Pest megyei Levéltár alapleltárai is, de mind Buda, Pest és Óbuda, mind a peremkerületek történetére vonatkozó gazdag iratanyag található az Országos Levéltárban is, amelynek anyagáról szintén levéltári alapleltárak és levéltári jegyzékek készültek. A levéltári kutatás erre a korszakra vonatkozóan megfelelő felkészültséget kíván. Az iratok német, latin és magyar nyelvűek, a kézírások nehezen olvashatók, az adatok értékelése megfelelő történeti ismereteket igényel. Témaválasztásnál a helytörténésznek minden esetben célszerű kikérnie a megfelelő szakember véleményét és tanácsát. Egy módszertani útmutató nem szabhat meg a helytörténeti kutatás számára témákat, de felhívja a figyelmet olyan kutatási területekre, ahol a helytörténész igen hasznos munkát tud végezni, és olyan fonásanyagra, amelynek feldolgozása erre a korszakra vonatkozóan lényegesen egyszerűbb, mint a fárasztó és nehézkes levéltári kutatás, amelynél a nyelvi és paleográfiai akadályok esetleg erejüket meghaladó feladatok elé állítják a kutatókat. 45
