Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
Pest az ország fővárosává azonban valójában azáltal lett, hogy Pozsonytól a polgári-nemzeti átalakulás politikai főszerepét is átvette. Már Széchenyi István igyekezett a nemzetnek a gazdasági és politikai életben számottevő rétegét a Pesten alapított Kaszinó körül tömöríteni, de a városnak politikai központtá válásában a sajtót, s elsősorban Kossuth Pesti Hírlapját illette a döntő szerep, és a pesti politikai klubokban és egyesületekben kovácsolódott a magyar haladó nemességnek és értelmiségnek az a szövetsége, amely harcra indult a magyar nép szabadságáért és függetlenségéért. 1848—49-ben a forradalom és a szabadságharc időszakával záródik le Buda és Pest történetének 1686 utáni korszaka. A forradalom és a szabadságharc idején „Budapest” az ország politikai központjává, fővárosává lett: 1849. június 24-én a belügyminiszter hivatalosan is elrendelte Buda, Pest és Óbuda egyesítését. Az 1848 márciusi napok a pesti ifjúság és a forradalmi tömegek hatalmas történelemformáló erejét mutatták, s a forradalom első hónapjaiban rajtuk múlott az udvari reakció elleni harc sikere, az új törvényhozás eredményes munkája, a feudális korlátok lebontása, s a Pesten működő független felelős magyar minisztérium munkájának helyes irányba való befolyásolása. 1848 őszén ismét a pesti tömegmozgalmak szorították a kormányt az önvédelem megszervezésére. Pest adott a magyar szabadságharcnak honvédeket, nemzetőröket, fegyvert, egyenruhát, felszerelést. Pest volt a kormány Debrecenbe költözéséig a nemzeti küzdelem fővárosa. S 1849 tavaszán Pest visszafoglalása, Hentzi ágyúinak a balparti várost pusztító bombázása, Buda ostroma tanúskodott Buda és Pest fontosságáról a nemzeti küzdelemben. Az osztrák császári és a cári csapatok 1849. július 11-én foglalták el Budát és Pestet. Súlyos elnyomás nehezedett a városra, amely hosszú időre a megtorlás fővárosává lett. Ugyanakkor azonban — a katonai, rendőri és közigazgatási elnyomás ellenére — a város egyre nagyobb jelentőséghez jutott, mint gazdasági központ és mint a nemzeti és kulturális élet központja. A kiegyezés után, 1873-ban megtörtént a három város — Buda, Pest és Óbuda — egyesítése. A város története 1541 —1873-ig tartó szakaszának ez a rövidre fogott, vázlatos összefoglalása magában rejti azokat a feladatokat, amelyek a várostörténészek és a helytörténészek előtt állnak a város történetének kutatásában, és megismertetésében. Feladat mind a kutatás, mind az ismertetés terén bőségesen adódik, hiszen a város történetének újkori feldolgozása számos tanulmány ellenére is még csak a kezdetén tart. A várostörténet újkora iránti érdeklődés a főváros történeti irodalmában újabb keletű, tulajdonképpen csak a XX. században kezdett kibontakozni, és az utóbbi egy-két évtizedben kapott nagyobb lendületet. Részletes és pontos összefoglalás erről az időszakról nem áll még rendelkezésünkre. A város török-kori történetét dolgozta csak fel Fekete Lajos összefoglaló munkában (Budapest a török korban. Bp. 1944.), felhasználva a rendelkezésére álló, nyomtatásban megjelent forrásanyagot, valamint - s ez munkájának nagy érdeme - a török forrásokat is. Hazai források új feltárásával lehet csak ezen a területen tovább haladni és lenne szükséges ebből a célból a különböző levéltárak, kézirattárak török kori forrásanyagának felkutatása. Ez a munka igen alapos nyelvi és paleográfiai ismereteket követel, és elsősorban a szaktörténészek számára jelent feladatot, éppen úgy mint a korszak másik jelentős 43
