Gerelyes Ede (szerk.): Budapest helytörténeti kézikönyve (Budapest, 1971)
I. Helytörténeti kutatás a fővárosi kerületekben
Buda és Pest viszonylagos békés életét a török uralom alatt a XVII. század elején sűrűn egymás után következő visszafoglalási kísérletek, ostromok zavarták meg. A törökök visszaszorítása azonban nem sikerült, csak Pest került 1602-ben — átmenetileg — a császári csapatok kezére. Buda visszafoglalására 1686 nyarán került sor. A város újjáépítésének első szakaszát a budai és pesti szabad királyi városi kiváltságlevelek elnyerésének időpontja (1703-ban állították ki, de csak 1705-ben kapták meg) zárja le. Ez a lezárás nemcsak jogilag jelentős: kamarai fennhatóság alatt — tehát tulajdonképpen földesúri kötöttségben — élő városokból szabad királyi városok lettek, hanem azért is, mert eddig az időpontig az ideköltöző vagy a telepítések révén idekerült lakosság lerakta a város gazdasági és társadalmi szerkezetének az alapjait, s ezeken az alapokon indult meg az a fejlődés, amely a XVIII—XIX. században meghatározta a város életét. A város történetében ezt az időszak-lezárást indokolja a Rákóczi szabadságharc is, amelynek eseményei 1705-ben érték el a város területét. A város újkori története második szakaszának — az 1705—1790 közötti időszaknak — tartalmát a feudalizmus kereteibe való újabb társadalmi és gazdasági beilleszkedés adja. Ehhez a jogi keretet biztosították az 1703-ik évi kiváltság-levelek: szabad királyi város lett Buda és Pest. A kiváltságlevél biztosította a városnak a feudalizmus keretein belül a szabadabb fejlődés lehetőségeit, de a város fejlődése — mint a korábbi korszakokban is — összefüggött az ország fejlődésével, és a város történetének ezt az időszakát is az határozta meg, hogy a felszabadulás után a XVII. század végén lerakott alapokon meginduló városi élet — kezdeti nagy természeti csapások; pestis, árvíz után - igen érzékenyen reagált a gyarmatosító feudalizmus minden jelenségére. A polgárság élt a privilégium-levelek által biztosított városi kiváltságokkal, szabadságokkal. Ezek a kiváltságok lehetővé tették, hogy a XVIII. század közepén, az örökösödési háború konjunktúrája idején, a város gazdasági, társadalmi és topográfiai szempontból ugrásszerűen fejlődjék. Ez az ugrásszerűség jelentkezett a város iparos- és kereskedőrétegének gazdasági megerősödésében, és jelentkezett természetesen a népesség számának növekedésében, a város építésének, topográfiai kiterjedésének jelenségeiben, a városi igények egyre nagyobb mértékben való érvényesülésében, de ugyanakkor igen fontos társadalmi és gazdasági kérdésekben is. A konjunktúra következtében egyre inkább éreztette hatását a város természetes fekvése, s ez a pesti vásárok jelentőségének növekedésében éppúgy megnyilvánult, mint a vásárokon kívüli kereskedelemben. A céhes ipar növekedése és differenciálódása szintén ebben az összefüggésben érthető meg. A város életében — az ipar és kereskedelem erősödése következményeképpen — a korábban igen nagy jelentőségű mezőgazdaság háttérbe szorult. A konjunktúra idején elsősorban Pest fejlődése indult meg rohamosabb mértékben, Budán és Óbudán a fejlődés lassúbb. A munkaalkalmak növekedése következtében a város egyre nagyobb mértékben vonzotta a környező és a távolabbi jobbágyfalvak munkaerőfeleslegét, s a város társadalmának differenciálódása is évtizedről-évtizedre fokozódott. Ennek a fejlődésnek volt egyik következménye, hogy a városi polgárság — éppen a gazdasági fejlődésben előbbrejáró Pesten — a városi szűk vezető réteggel szemben lázadásszerűen kívánta polgári jogait érvényesíteni. De ez a fejlődés éreztette a hatását a város körüli 40
